Kicsikinga blogja

 

Kezeimen az erek fájón lüktetnek Téged,

Simulni vágynak.

 

Emlékeikre támasztott arcomat Feléd fordítom,

Nem látlak…

 

 

 

Megoldottam...

 

Igen Uram, máris leszek,

Kedvedre én kedvvel teszek,

Legyek Neked? Hogy kívánod?

Szeretőd is, s jó barátod?

 

Jól van Uram, én nem bánom,

Időmet én nem sajnálom,

Meghallgatom szép mesédet,

Hogy ölelted szeretődet.

 

 

 

 

Az én templomom

 

 

Álmodott lelkem, örökké álmodott,

Hófehér, tiszta, halk mesés világot,

Kristályfolyamot, olvadó gyémántot,

Szikrázó csillagot, hűsfényű Napot,

Ezt a gyönyörű, szépséges Templomot,

Hol mindenét odadva, gyermekként áldozott.

 

 

 

Ha majd palettádon nem tudsz már,

Színes világot kikeverni magadnak,

Ne bánkódj.

Egy borús délutánon dúló örök harc

Végén az ellenek, Nap és Eső,

Utolsó, dühödt Szivárvány-suhintása,

Ezerszínnel tölt meg lelket, és ecsetet,

„Olydrágakincs” gyermeki hitedet!

 

 „Huckleberry-d” nincs már Veled,

Éjjel halkan, csendben elment.

Holdfolyó, a hű barátja, hívta vissza,

Mesebeli utazásra, ezerszínű égi hídra,

Hova zene szárnyán, égben szállva,

Érkezik majd, s talál újra otthonára,

Kezét Te már nem foghatod,

De szívét mindig ott tudhatod,

Ahol föld az eget éri, és szép szalaggal

Eggyé köti.

 

Nem jöttél velem...

 

„Huckleberry-d” nincs már Veled,

Éjjel halkan, csendben elment.

Holdfolyó, a hű barátja, hívta vissza,

Mesebeli utazásra, ezerszínű égi hídra,

Hova zene szárnyán, égben szállva,

Érkezik majd, s talál újra otthonára,

Kezét Te már nem foghatod,

De a szívét  ott tudhatod,

Ahol föld az eget éri, és szép szalaggal

Eggyé köti.

 

 

P.S.:

Ha majd palettádon nem tudsz már,

Színes világot kikeverni magadnak,

Ne bánkódj.

Egy borús délutánon dúló örök harc

Végén az ellenek, Nap és Eső,

Utolsó, dühödt Szivárvány-suhintása,

Ezer színnel tölt meg lelket, és ecsetet,

Aranyfényben megtalálod veszettnek hitt

Gyermeki hitedet!

 

Szerelmem színét már az "égi hídnak" adtam...

Melyik lehet?...?