A kertész rózsája

Levele fakult, 
szirma földre hullt, 
szára földre dőlt, 
tüskéje csak nőtt...

Látta a kertész, 
szíve megszakadt, 
saját vérével 
mentette meg azt.

Levele zöldült, 
szirma virágzott, 
kertész könnyében 
gyökere ázott...

Tolvaj jött álnokan, 
rózsát szemelte ki, 
Pokol országába 
majd jó lesz őneki.

De szólt a kertész: 
"A rózsa enyém! 
Földemen termett 
e vad tünemény!

Én öntöztem, 
én tápláltam, 
éjjel-nappal 
virrasztottam!"

Tolvaj megijedt, 
messzire futott, 
Kertész kertjébe 
vadrózsa nyílott...