Itt a tél

Nem számítanak együtt töltött évek.
Feledve vannak a forró éjszakák.
Nincsenek elorozhatatlan érvek,
elérhetetlennek tűnik már a vágy!

Bizalmatlanság mérgezi a légkört,
józan észnek ott már, esélye sincsen!
Olyan átkozottul mélyre lett elásva, 
sosem találom féltve őrzött kincsem.

Holnap talán, mikor a Nap újra kél,
ránk ontja fényét, mi rossz messzire száll,
megosztja vélünk, jövőnknek reményét,
hiszen tervek nélkül a jövő sivár.

Sokat számítanak eltöltött évek,
én fontosnak tartom, hogy holnap mi lesz?!
Nem érdekelnek, rég elcsépelt érvek,
bizalmatlanságod, engem sírba tesz!

Nem voltam, kiért tűzbe lehet menni,
de becsületem, még sem játszottam el!
Úgy érzed, engem nem lehet szeretni?
Tudom erre nem szolgáltam semmivel!

Nem számítanak együtt töltött évek?
Feledve vannak a forró éjszakák?
Ha vannak elorozhatatlan érvek?
Rideg, s jég hideg marad nekünk az ágy.

2016.11.10.