Rím nélküli gondolotok!

Valahogy úgy érzem magam,
mint egy erdőben,
a kiirtott fák közt.
Ahol egyedül maradtam,
a kivágott rengetegben.
Kérdés, kérdést vet fel...
Felelet nincs is talán!
 
Hova lett a tavalyi nyár,
a sok-sok kedves barát?
Hordozza mindenki
a saját búját-bánatát.
Kiírni ezt nem írhatod, mert
kiirtanak mint az erdőben a melletted lévő fát!
Ha netán szeretetből mellé szegődsz,
kitörölnek a figyelőből!
 
Van olyan fa amely
oly erősnek, nagynak érzi magát!
S mit tesz a kicsivel...
eldönti, elnyomja a gyenge fát!
 
Elgondolkodom...
Mitől lett Ő oly nagy...
A nagy nem támasza a gyengének...
 
Szép délutánt!