Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Menekülök...
Doli-Erzsi• 2015. szeptember 24. 13:57
Menekülök...egyre csak menekülök,
lassan a sorsomba bele őszülök,
sóhajom, homály, s lélek fogja vagyok,
belém marnak tétlen szavak, lefagyok.
A lelkem ördögi romlásba tipor,
oly fájdalmat okoz, mint már annyiszor,
összetört lelkem hangtalan porba hull,
emlékem szívembe kalapál vadul.
Zörgő láncom megtöri a reményét,
rám nevet, és átöleli a fényét.
merengőn magamba ölelem csendem,
gondolataimat pirosra festem.
Balzsamként adja nekem a csend dalát,
táncolok, s felém lépdel már a halál,
csendbe szorul a fájdalmas színjáték,
jól tudom nincs még itt a felvonásvég.
Megtalál, hisz az élet csak kihasznál,
már nem menekülök, várom a szavát,
korholom magam, hogy lehetek balga,
titokzatos, elbűvöl...nincs is hangja!
Doli-Erzsi2015. szeptember 25. 15:44
@mezeimarianna: Drága Mariannám, köszönöm a véleményt! Jó szólj neki,,,maradjon csak távol!
Tudod annyi sok "rossz" dolog történt velem az elmúlt időben, hogy azon gondolkodom, és mert a "halállal,,,véggel" viaskodom/ nem szószerint értve/, egy kicsit átölelem a csendem, ha hagy a pennám!
Szeretettel ölellek: Erzsi
mezeimarianna2015. szeptember 24. 19:00
szokatlan számomra e hang, tőled...de bevallom érettebb, mint eddig...a halál még maradjon csak távol...szólok neki kérek távol tartást jó?:)
Doli-Erzsi2015. szeptember 24. 18:54
@skary: Csak nem Te vagy a csend hangja... :)
Szép estét.
skary2015. szeptember 24. 16:44
de van :)