Fénytelen nappalok

Doli-Erzsi•  2016. december 4. 18:20

Vesd le kopott ezüstös ruhád,
látod a látomás ritmusát,
kísértés engem nyugtalanít,
s az életem alkonya tanít,
 
hamvadó fénytelen nappalok,
ébrenlét álmába zuhanok,
megélt hitem védi tisztaság,
mert a vétek most oly balgaság,
 
múltat temeti a hóesés,
vágyat simít nincs ellenvetés,
persze azért édes a terhed,
lassan fehér hó ágyat vethet.


Megadott szavak: - fénytelen, hóesés, simít, lassan, tanít, vétek, ezüstös, kisértés, látomás, ébrenlét.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Doli-Erzsi2016. december 5. 14:50

@kicsisara: @Ametist: @Bugatti350:
Sára, Ildikó, István ez a vers egy feladványra íródott megadott szavakkal:
- fénytelen, hóesés, simít, lassan, tanít, vétek, ezüstös, kisértés, látomás, ébrenlét.
Bocsánat, hogy egybe írok, de elfelejtettem kiírni a szavakat!
Örültem a véleményeteknek amit szívből köszönök!
Szeretettel. Erzsi

Bugatti3502016. december 5. 10:03

lassan a fehér hó, vágyat vethet... Szép a versed!:)

Ametist2016. december 5. 07:09

Nekem a középső versszak a kedvencem, de az egész vers tetszett!

kicsisara2016. december 4. 20:37

az utolsó versszak eszméletlen.. tetszett!

Doli-Erzsi2016. december 4. 18:32

@erzsebet10: Köszönöm, viszont ölellek!

erzsebet102016. december 4. 18:30

Szomorúan szép! Ölellek