Elszenderült

"A tengerpartot járó kisgyerek" eltűnt...
kőszikla oltalmazva add menedékem,
a hiány-gondolat is belerészegült,
vigaszt ad sebzett érzések keservében.
 
Bájosan pillant, csillag ragyogása,
homokba hinti gyermeki álomporát,
aranyló kincsek, kavicsok birtoklása,
elszenderült, hogy megálmodja a csodát.
 
Hullám ringatta a sorsod sötét képét,
habzó tenger nyaldosta a fáradt bokát,
s igézve átölelte a bűnhődését,
le-fel járkálva kerestem a lábnyomát.
 
Pillanat mi oly reménytelenül sajog,
apró kéz várat épít, gondolatra bír,
szeretném fogni kezed, mert Neked vagyok!
S "egy egész tenger zúgja mégis vissza" hív.
 
Idézet: Pilinszky János - Egy szenvedély margójára c. vers