Az Ősz-szeméből

Őszirózsa nekem eldalolta,
a szívemből nyíló szeretetét.
Újra szép az illatos mivolta,
földre hinti színes varázsszerét.
 
Az Ősz-szeméből harmat-könny csorog,
ó, te szép virág még utoljára
nyílj ki, lassan a tél is vánszorog,
bontsd ki szirmaid a hűvös tájra.
 
Ó, Isten vigasza, hogy szeressük
a színpompás Ősz múló szépségét,
visszahoz a nyárból 'mit szerettünk.
 
Tél fehérré takarja emlékét,
a kertek illatát megszívleltük,
a szél halomra hordja nyüzsgését.