Szakadékon

Ügyetlen zajokkal összeöntött szemhélyalagutak bináris és vulgáris imbolygása ez, rekeszeken át, és  reszkető időkön túl. Mint magára hagyott hűséges karambol, úgy ül a föld homályában az ezüstösen születő mindenség-gyermek. Kapcsolóját összeköti a derekából kinövő mezopotámiai ősszel. Elektromos csókokat gerjesztve a gejzír-hátán ül a varjú. Vödrök az évek. Szakadékon ülök. Nyaranta elmenekülök.

Mozgólépcső-karjaidon
Feltümmedek utoljára
Sötétedő nap-szívednek
Csörgedező sugarára