CsJ

Városom, otthonom
Egét hagyom el
S közben fel-le
Futkos bennem vagy
Negyven év emlék.
Felnőttként érzem
Úgy, mint egykor
Lehettem az anyaméhben:
Eképpen, mint a
Szülői buroktól
Elszakadó "gyermek."

2021 Augusztus

Míg ajkunk bársonyban egymás ajkára várt,
Míg felöltöztünk tiszta szavakkal
Míg vetkőztünk belül a rohanó világ
Megtelt ünneppel, egymásra tekintő ablakkal.

Míg őriztük arcunkon az édes ízt,
Míg a nap felfalta a félhomájt
Míg néha elfáradtan sírtuk magunk a holnapba át,
Felvettük a méltóság derűsebb mosolyát.

Míg bölcsebbek lettünk, tudtunk,
Míg éreztük, éltettünk.
Míg végül, ha semmink se maradt, csak fújt,
S hordta a szél tovább máshova kis életünk.

Míg kivetítette csillagszemeit az éj,
Míg figyeltük mit súg a világos hold
Míg gyermekként oly tiszta volt a fény,
Még, mikor még jó anyánk csókolt homlokon.

Míg mamánk öreg tenyeréből ittunk,
Míg apánk erejéből mertünk
Míg megvolt minden résznyi magunk,
Míg volt szándék, hogy egymásért teszünk.

Míg nem tudtuk, hogy fogy a még,
Míg nem tudtuk, hogy öregszünk
Most mindenért annyi kezet csókolnék,
Hogy volt miért megszületnünk.

Én olykor a levetkőzött fákon
Eltűnődve ágaikon-karjaimnak látom.
Mint vázlatos önkép soványra tépve,
Beleharapva a délibábos éhbe.
Mellkasom még egy üres fészek,
A madarakra reménnyel nézek.
S olykor velük szállok, repülök, leülök,
De boldogtalan Istenig feszülök.
Nem vagyok sem több sem kevesebb,
Mint a bennem futó erezet.
Szavak borjait kell vezetnem,
Az élet fut eszemben, kezemben.
Mi számít, csak a kultusz,
A folyton tapintható pulzus.
Az egek felét már magamnak lestem,
De szívem még egyszer el kell helyezzem,
Mert vezet, mint egy eleven térkép,
És benne a boldogságig érnék.

Mamámhoz



Könnyem hulló lombjai takaród...

2021

CsJ

Oly jó olykor csendhez jutni,
Megpihenve hozzá bújni
Akár ajkakhoz, ha van egy csókért,
Szemmel beszélt szóért.

Csak lengni, lenni, áldani.
E némasággal eleget vallani.
Csenddé csukni annyi mindent,
S kinyílni valahol itt bent.

Csak jó gondolni, mint egy lemerült!
Nem figyelve, mi nem sikerült.
Csak enni valami édeset,
Csendben festni képzeleteket.

Mert a csend, tudod, egy üzenet,
Hogy a szív egy nonstop ügyelet.
S néha oda jutunk egy csendes hosszhoz,
Mely a dobogáson éppen foltoz.

S oda jutni, hol a messzi oly közel,
Csak gondolni kell örömmel.
Azt remélem én is, én is ott vagyok,
Hol egy kósza gondolatba alhatok...

Ünnep lenne, ha így volna,
Ha valaki magában ide-oda pakolna
S gondolna egy csendes percet,
Csokorba írna engem vele...

De jó most, hogy a napon a kalap,
Az est karja is némán ringat.
Csak csupor szám ízetlen marad,
Ha egy puszi acomohoz sem tapad.

Csak szívem festi még az ereket,
S a csend reményt ereget.
Szállok, csak csenből vannak szárnyaim,
Túl némák csend tollaim...

2021