CsJ

Vers
Cs-Janos•  2022. január 12. 21:54

Távoli remény


Kinyitom tenyerem, mint
Üres földrész
Kérges és árkos.
Nyitom szemem,
Csillogása, hogy megtér,
Csak hatalmas űrbe
Hajló távol.

Hol a táj, mely
Virágcsokrot meg nem vitat,
Illat takaróba
Kétkedés nélkül enged!
Hol a szív, mely
Pumpálná az eret,
Hol az, ki tisztán szeret?

Hol az éden, az
Ikercsillag, a büszkeség?
Hol a szó, mely -
Simogató kéz,
S Láthatnánk lelkünk
Meztelenségét, engem,
S téged.

Csak hívja híven, mit
Vár a csend s meg nem pöröl,
Várunk vártatva.
Szemünk mögé bújva
Egyre jobban remélünk,
S egyre többször
Borulunk álomba.

Ki alkot, ha nem tudunk,
Mi magunk monogám lények
És mindig szeretni akarunk
Sablonok nélkül,
Mint a rózsa és tápláló földje,
Mind részei kéne legyünk
Az egy egésznek.


Cs-Janos•  2021. december 20. 09:47

Áhítat és remény


Áhítat és remény


Vággyal díszítem körbe
Életem centrumát, hát
Részem ennyi, remény.
Van férőhely bennem elég,
Szívem szabadon lebeg,
Mint megtalált üres lap,
Nézd, mint egy lehulló levél.
De mind tudják, mind nézik.
Minek mondjam? Régi ábrák.
A szó néha má hervadt virág,
Az idő perselye
Lassan-lassan megtelik.
Él bennem hát a hiány,
S én megvárom szép útján,
Míg arany napba fon a lét
S bevilágítja a boldogság oltárát
A megvalósult remény.


Cs-Janos•  2021. december 10. 11:04

Mert élethez élet való


Édes honvágy, kit nem ölel,
Semmivé hagy a lét.
Karjaiddal otthont zársz,
Mert otthonod, kit te tettél kedvessé.

Derűs nevetés, ha nem vidít,
Ráncot húz rád az idő
S ha nincs beszéd, gondolni árván
Lehet, ám minden némán benő.

Csók, ha nem izzik ajkakon,
Nem üdvözöl ismert íze
Ha nincs, ki nem él szerelembe,
Úgy az életének nincs büszkesége.

S én a szemek vallomását,
A kimondott szavak erdejét kutatom
Minden rezdülésem vallomását,
Mi bennem, azt átadhatom.

De a képcsöves valóság siseg,
Neon fények éjszakája
Bocsásson meg minden elhagyott,
S nyisson ajtót minden rég magányra.

Éljen bárki bársony időt,
Ki boldog, csak annak aranyból az út
S én egy szívdobbanással
Keresem még, ti is keressétek,

S talán megtaláljuk!

Cs-Janos•  2021. december 5. 11:03

A jelen vázlata


Ma, ahogy írom,
Mint kihúzott végfesz
Minden elvonult mondatom
Bennem végez.

Csak lap a szélben,
Mit élni hagytam
Csak a szívemhez értem,
S benne maradtam.

Egy rá írt versem
Olvadjon, mint a hó
Benne a lényem
Csendhez való.

Testem bástyáját
Ne vegye körül a tél
Nincs benne lényeg,
Nincs mit tehetnék.

De romjaira, ha
Egy nap virág nyílna,
Majd szívem táplál,
S szívnek nyitja.

Cs-Janos•  2021. november 27. 23:58

Szeretnék


Szeretnék egyszerűen haza érni csak,
Megcsókolni a kezet, mely várt
S szeretni vele, ahogy mással nem lehet,
Neki adni szívem nyíló csokrát.

Szeretnék ajándékba vinni mindig
Hálámból neki teljesen
S megunhatatlan érte hinni,
Megmutatni, hogy foltozza be hegem.

Szeretnék róla írni, hogy létezik,
Hogy lángok őrzője velem
Kócosan nézni, ahogy engem melegít,
S elmondani, tőle lüktet a szerelem.

Szeretnék csupán boldog lenni,
Tisztán az élet oltárához hívni
Megmutatni, hogy tőle vannak a csodák,
Hogy megtanultam benne bízni.

Szeretnék szerelmes lenni úja,
Megmutatni, hogy mennyi kimaradt szívverésem
Éleszti a semmiből belém vissza,
Hogy Ő minden életes értelmem.

Szeretnék, s megcsalnám hű szeretőmet,
A magányt, a szomorút s hervatagot
Szeretném, mire bekopog az ünnep,
Szeretnék végre közös karácsonyt.



Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom