El kéne indulni a boldogságért

Oly jó olykor csendhez jutni,
Megpihenve hozzá bújni
Akár ajkakhoz, ha van egy csókért,
Szemmel beszélt szóért.

Csak lengni, lenni, áldani.
E némasággal eleget vallani.
Csenddé csukni annyi mindent,
S kinyílni valahol itt bent.

Csak jó gondolni, mint egy lemerült!
Nem figyelve, mi nem sikerült.
Csak enni valami édeset,
Csendben festni képzeleteket.

Mert a csend, tudod, egy üzenet,
Hogy a szív egy nonstop ügyelet.
S néha oda jutunk egy csendes hosszhoz,
Mely a dobogáson éppen foltoz.

S oda jutni, hol a messzi oly közel,
Csak gondolni kell örömmel.
Azt remélem én is, én is ott vagyok,
Hol egy kósza gondolatba alhatok...

Ünnep lenne, ha így volna,
Ha valaki magában ide-oda pakolna
S gondolna egy csendes percet,
Csokorba írna engem vele...

De jó most, hogy a napon a kalap,
Az est karja is némán ringat.
Csak csupor szám ízetlen marad,
Ha egy puszi acomohoz sem tapad.

Csak szívem festi még az ereket,
S a csend reményt ereget.
Szállok, csak csenből vannak szárnyaim,
Túl némák csend tollaim...

2021