CsJ

Cs-Janos•  2021. november 30. 23:06

Megvalósulatlan


Testem bordásfala,
Melkkasom tere
Meg nem váltott
Remény.

Elhagyott dobogó,
Egy lépcsőalj
Üres látványa.
Akár egy sima tenyér
Magánya...

Cs-Janos•  2021. november 27. 23:58

Szeretnék


Szeretnék egyszerűen haza érni csak,
Megcsókolni a kezet, mely várt
S szeretni vele, ahogy mással nem lehet,
Neki adni szívem nyíló csokrát.

Szeretnék ajándékba vinni mindig
Hálámból neki teljesen
S megunhatatlan érte hinni,
Megmutatni, hogy foltozza be hegem.

Szeretnék róla írni, hogy létezik,
Hogy lángok őrzője velem
Kócosan nézni, ahogy engem melegít,
S elmondani, tőle lüktet a szerelem.

Szeretnék csupán boldog lenni,
Tisztán az élet oltárához hívni
Megmutatni, hogy tőle vannak a csodák,
Hogy megtanultam benne bízni.

Szeretnék szerelmes lenni úja,
Megmutatni, hogy mennyi kimaradt szívverésem
Éleszti a semmiből belém vissza,
Hogy Ő minden életes értelmem.

Szeretnék, s megcsalnám hű szeretőmet,
A magányt, a szomorút s hervatagot
Szeretném, mire bekopog az ünnep,
Szeretnék végre közös karácsonyt.



Cs-Janos•  2021. november 27. 19:19

Szemeid


Mintha tág horizontra vinne,
És szelíd mélységekbe
Kéken, mint két drága fény,
Benne az élet érett képe.

Mintha bennük engem vinnél,
Betakar, majd magamra hagy
Mintha én a part, Te a víz s még
Két különleges, megtalált smaragd.

Csillog rejtélye, szemeid szabad
Égboltra hasonlít
S mégis, nagy óceán marad,
Mely őrzi halait.


Cs-Janos•  2021. november 19. 22:02

Könnyeimbe ne olvass



Talán az ősz hangulata csalt el,
Talán az évek gyöngítenek
Lélek üvölt, hogy harcra fel!
Szívem csatája, ha csak maga ver.

Azt hiszem, már magamnak is hiányzom,
A tükör a fénnyel zavar
Eőtte egyre gyorsabban elkészülök,
Meg ne kérdezzem magam, ma mit akar?

Fáradok, nyom a prés, a magány,
De még nem sírom át a bőrőmre
Becsukom inkább szemem, sós avarát
Ne lássam, befelé törjön le.

Egy jó meleg teát iszom, érzem az ízt,
Túl fahéj illatos, mint a múlt.
Mit tehet az, ki már felfelé sír?
S könnyei alá némán bújt.

Cs-Janos•  2021. november 17. 21:44

Csendben hagyjon el


Nincsen fájdalom közben nevető,
Tél tapad hozzá végig
S ez tudatba vert köz,
A reményt remélni -
Hogy nem hagy nagy tar-t
Meglazul a fesz,
S valahogy így képzelem,
Csak csendben hagyjon el...


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom