CsJ

Tengerem volt, egy fehér papír,
Fehér-mező, egy tiszta.
Fehér lap, tele írt jegyzetekkel,
Hullámzó szavak a margókig írva.
Volt, hogy figyelmesn egyengettem,
Volt, hogy magukban sírtak.
Annyi mindent szerettek,
S volt, hogy volt, a hinta,
Mely szeretett volna csak lengeni,
De nem ült benne senki.
Voltaképpen volt sok jegyzet óceán,
Szavakkal elhajózó túl korán.
S volt, hogy voltaképpen
A gondolatok tovább sose értek,
Csak hangja voltam a merülésnek.
S volt, hogy szívemmel, ha voltam,
Volt, hogy színes udvarokkal.
S voltam voltaképpen
Hang és szó: csöndnek, feledésnek.

2020

Még összetart a borda,
Kéretlen váz, de enyém.
S szívem, mint egy ököl,
Ütve elvetél.
Mióta hallgatom monoton,
S mióta meztelen!
Rúg benne a fájdalom,
Hol a kifestő szerelem?
Olykor megszülik
Szemeim a bizonyost,
De forrón még lehűtik,
Könnyeim korongok.
Mint városi űrhajó
Szállok ide-oda.
Karjaim hálója
Elszakadt burokba.

2021