CsJ
EgyébRe:
Ezt a bejegyzést egy tagunk töltötte fel a blogjába. A bejegyzés nem minősül hivatalos tájékoztatásnak, a benne szereplő esetleges állítások a képzelet szülöttei, és semmi esetre sem tekinthetőek objektív hírnek vagy tanácsadásnak. A koronavírussal kapcsolatban a koronavirus.gov.hu címen elérhető hivatalos oldalon lehet tájékozódni.
Re: Innen alulról-ra a válaszom
(Mivel tiltottál és jogom szerint így felszólalni ott nem tudok arra, hát jogom van válaszolni rá saját oldalamon.
Szóval, ha tiltanak valakit, már nem tud rá reagálni, tehát ez gyenge stratégia a másikkal szemben, hogy olyan dolgokról írj amik egyszerű nemességgel képtelenek és önéletre kelt, mással szemben jogokat megsértő állítások levonulását képezi saját igazságtételnek minősülve.
Ha ír valaki valamit, arra válaszolok, ha van értelme. Az illető írja a túloldalon, hogy én kötöttem belé, én vagyok a gondja okozója, de lássuk a tényeket. Én mondtam netán, hogy a profilképed bágyadt vagy siralmas? Nem! Én mondtam netán neked, hogy te "ritka madár"? Nem! Én jutottam arra a színtre, amikor azt mondtad, "csaló az aki megcsalja saját magát"? Nem! (Na a kérdésem azt volt és kérésem, ha már ilyen állítások születnek ki az elméjéből meg is kéne válaszolni azokat hiszen a másik felé így tisztességes) Erre már hajlandóság nem volt. Minek minősülnek ezek a kijelentések? Ha így közelítenek meg valakit ez egy tudatos szándékot rejt önmagában is, és ezt egy szakmájában jártas nagyon is elismert ember jogképesen elmondja, hogy pontosan milyen pontokban sértő mint ember emberrel szemben az a válaszlevél meg főként a blogodban. Az események válaszolatnanok maradtak, végül tiltasz és írsz egy hasadra ütött ilyen kedvem van posztot amire most már jogilag tekintek.
De azon felül, hogy saját sejtednek gondolod ami nem az és úgy írsz másról(rólam) mintha ismernél, teszed közzé a posztodat az "utolsó szó jogán" mert hát tiltottál már, milyen ellegancia, hogy így már tényleg a tied az utolsó szó, ez kifejezetten szimpatikus... Értéket nem mutató jellem, ha valaki nem vállalja fel azokat amiket a másik felé tisztátalan erkölcsi szándékában tesz, mond, majd meg sem tudja magyarázni, mert ugyanis megmagyaráztad a saját Vírusos blogodban, de mit is? Semmit! Amiről írsz a te saját elképzelési káoszod miközben az én írásomat formálod a saját gondotoddá ami valami elképesztő és kritikusan émelyítő... Tehát személyemre nézve bántó alkotású véleményezés amit egy netes oldalon tettél, ami becsmérel és negatív értékrendben mutat be.
A bibliai nagy szavak a végén,
Hát valami imádnivaló!
Ha van isten hagyd rá ezt a dolgot, mert se te se én Se senki aki ítélkezhet!
Mi jogon formálsz másról több pontban személyeskedő, bíráló elméd képletei és rendszerei szerint saját, magadra formált szavakkal, amik torz értelműek és úgy mutatnak rá egy másik ember személyre, ami jogilag teljes mértékben sértőnek minősülő! Én sem teszem, pedig lehetne mit mondanom ezek után, ez csupán egy válasz, de nem személyeskedő, ahogy a te szavaidban már igen a blogodban rám tapasztva.
Én kívánom a gyógyulást, a szebbre törekvést, és talán egy nap Megbékélsz magaddal és a Világgal!
Édesanyám
Kezemben néhány régi olvasott levél,
Mintha szólnál, mintha némán érintenél.
Ha mondtad, sose hittem egészen el,
Hogy egy nap majd elmész s nem leszel.
Színét s illatát teríti a tavasz,
Másképp hallom, mit mondani akarsz.
S én öledbe százszor lennék még gyermek,
Százszor mondva, mennyire szeretlek.
Mit ér, ha kimondja ma ajkam, anya!
Se mamám, kinek karja nyugtatgatna
Hiány ölébe zár be ez a napvég,
Ha itt lennétek, boldog lennék!
Üzennek a világok, de alig értjük,
S mi mindent megtennénk még értük..
Az évek múlnak, de ami maradt,
Ezer és millió kimondatlan mondat.
És mamám, ki anyám helyett anyám voltál,
Meg ne állj sírva eme szónál:
Legyen ének a hangból és könnyű az égbolt,
Ne feledjétek velünk együtt, ami szép volt.
Meddő esték
Hányszor alszom úgy el, mint egy csillag,
Mi hajnalra csak úgy semmivé szikkad,
S hányszor leszek némán izzó szótag
S hányszor lehet, hogy annyi megírt levél,
Hányszor esik ki a kézből,
Mi egyre egyre gyengébb...
Csöndes esték, túl szűk fészek,
Az élet "nagy tál" mihez alig férek...
Már magam sem tudom, hogy lehetne,
Csak felreppenni s szállni benne...
Ezer képet rejt a képzelet,
S ha tudnám mit üzennek a fényjelek
Csillagok határán a csillagok,
Nem lennék tán ily egyedül,
S mint üstökös, nem szállanék álmaimon
Keresztül.
Még elhinném
Még elhinném, mi repedt, jó lesz,
A kezet, mely gyógyítja azt
Még hinnem kell, hogy még elhihetem,
Mit úgy hiszek, igaz.
Még elhinném, ki érteni is akar,
El kell hinnem, hogy ennél szebb jut
Még el kell hinnem, hogy elhihessem,
Mi olyannyira szét, megjavítjuk.
Még el kell hinnem s elhiszem,
Hogy ki él, az nem hisz mást
Még elhinné, mi a szívében,
Majd elhiszi, mi benne jár.
Még elhinném, s hihessék majdan azt,
Hogy én sem hittem sose mást
Hogy az élet mindig egy csodanap,
S ne hidd el, ha helyettem más mond mást.
Még elhinném, hogy elég, ha hiszem,
Hogy mindenhez elég a hitem
Hát egyszer még hitesd el úgy velem,
S mit mindig hittem, hidd el bennem!
Még elhinném, még egyszer csak azért,
A való megint újra kél
S elhiszem, mit már hinni sem kell,
Ha megleltem a hitem s én is
Elhittem a tied.
Megközelítés
Mint a nap a távolban,
Mint a csontok szálai odalenn...
A naphoz megközelítelek,
A múláshoz megsimogatsz -
Mint egy meg nem értés pillanata
Az óramutatókkal. Álló pillanat,
Csak egy másodpercre vagyunk
A megsemmisülés vagy a
Megmeneküléshez.