CsJ
GondolatokMit tehetnék
Kívánalmam szállva, tova reptetem,
Ha látom, ha gondolom, át mindenen
Addig is, ha dobog, ha éltetem,
Itt marad a csendemben.
Mit tehetnék?
Hozzám tapad, mint a képzelet,
Ha látom értem csak a
Szívemet.
Poromból kinövök, de nem lát,
Magára ölti a napnak összes sugarát.
Övé a fény, s én csak nézhetem,
Hogy átvilágít létemen.
Mit tehetnék?
A hold, a nap, ha eltűnt,
Helyükön az arca mindenütt
Ő nevet, Ő ragyog,
S nem látja, hogy itt vagyok.
Refrekció
Akár a navigáció
A föld s az ég között,
Valamint a szívdobogás, ahogy
Teljes univerzumát
Rejtené a mellkas.
S egyre jobban magához tartva
Kezdené érteni szívhangja
Megkülömbözhetetlen és egyértelmű
Ütemeit önmaga lénye.
Akár az öröklét pillanata
Vagy a mindenség.
Végeláthatatlan s végtelen.
Befejezhetetlen vagy bennem.
...hoz
Lásd
Tekintetem mondatait,
S könnyeim
Zuhanórepüléseit,
Mint el nem mondottat,
S folyékony időm
Befejezhetetlenségét.
Hisz saját önvalótlanságom
Töredékei a
Cselekvéstelenségeim
Vágy-küszöbén.
Vágyringató
Csöndnek méhében fogansz,
Mi képzeletembe naponta szül
S ringató időkbe,
Szemeim űrterében
Ülsz egy csillagzátonyon.
Merengő II.
Elmém fátyla mögött
Virágzó látkép -
Öröklét, csodálat,
A gyönyörűség emphasisa.