Bugattika blogja

 Elrágott az idő gyenge fohásszal
A múltam citálja néha idebent
Nem látom értelmét hiába szólnék
Érthetetlen hangján hamisan üzent.

Lerombolt falaim végleg elkotorja
Lidérces álmait mindig megkapom
Kedvetlenül kutatom a múltam
Sóvárogjon érte silány holnapom.

Tévutat járok tudom jól hasztalan
Temérdek sóhaj szakadhat reám
Lidércek koldulnák a való-világom
Velük fogyasztanám esti zöld teám.

Homályba bújik künn a lámpaoszlop
Esengőn zihál  egy késő esti lepel
Alatta egy kivert kutya alszik
Őt marja a föld már nem szaladhat el.

Feledés-ezüst a felhőknek színe hogy
Mások is lássák e szép varázslatot
Velem tovarepült emlékeink bűne
Én üszkös hamuként parázslok ott.

• Öregedés
• Sors

A hajnalcsillag csillant az égen
A Hold után jött fel de lemaradt
Veres a hajnal de lassan kékül
A málnabokrokat is csípi a fagy
Elmúltak régen a tüzes nyarak
Őszelők nyíltak a kertekben már
Hideg kezemmel simítva mégis
Kedvesen borzoltam az unokát

Vigyázom már a lépteimet rég
Csúszott a talaj a lábam alatt
Zúzmara hullott jól láttam én
Fehér lett minden és sütött a Nap
Fehérség terült ezen a tájon
Eltűnt mi szép volt itt azelőtt
Bennem a szívem is búcsúzni készült
Dobbant összevissza mint az előbb

Szeretettel fájlalom a múltat
Elfogyóban van kevéske erőm
Eltűnök majd mint a hajnalcsillag
Ámde nekem nem lesz új jövőm
Egy leáldozott élet fonalával
A testemet is égessétek el
Nem vagyok már jó sem erre a világra
Csak mosolyogva temessetek el

Halld a szavam, ha felém útrakélsz
Észreveszem hol jár míg szívedhez ér
Itt élek a fák között és árnyakat adok
Vigyázok a szívedre mert varázsló vagyok


A keresztünknél immár csak a szél felel
Álmaink álmodtak, te csak jól figyelj
A felhők felett mindig hangod észlelem
Észreveszek mást is és perelhetsz velem


Szavaimmal beterítlek hogy ne féljél nagyon
Szivárványos színeitől ne bújkálj napon
Álmodban is jól tudod, ott leszek neked
Könnyeimet, mosolyomat, mindig értheted

Mi volt az mit vitt a tegnap

Tán holnapunk felét

Vágyainknak netovábbját

Álmos éjszakában jártam
a ködbezárt árnyak
hideg füstté válva
fókuszban várnak


Nyitott ablak vénült
a gondja is elrepült
azt sem tudom, mitől féltelek
nevetés nyugtatná fájós lényemet


Nem vagyok jégszívü ki talán

Elgondolkodtató beszédek alatt
szívósan ecsetelem, amit érteni vélek.