Bugattika blogja

Gondolatok
Bugattika•  2019. január 8. 14:45

Temetés

Bim-bamm bim-bamm
Ismét szól egy lélekharang
Kinek szólhat ez a harang?
Valahol ma ismét csend van


Gyermek hang szól
Mama hol van?
Látni akarom!
Bim-bamm bim-bamm


Ismét ő szól
Ne bújj el, ne menj el!
De zárva van fedele
Eresztik már lefele


Bim-bamm bim-bamm
Kilopnálak, még ma éjjel!
A lovak így nyerítenek
Vidd haza, vidd haza!


Könnyezik bánatom
Kendőzött az arcom
Bim-bamm  bim-bamm
Én még szeretlek, mama!


De hiába szólok?
Ébredj, papa,  ébredj!
Ugye ez csak álom ?
Papa, én úgy félek!








Bugattika•  2019. január 7. 23:45

Álom törő

Lassan, minden kiderül
ha nem lopják szét a múltunk!
Most nincs őszintébb jelenünk
csak akadályok vagyunk?


Szólnánk itt, de csak kérdezni szabad
csak a smúz kultúra működik!
Nem baj, ha egy szó  fenn akad
és megint garázdálkodik?


Álmodnánk csillagos éjjelen
író és olvasó találkozót!
Üdén ébredve reggel
ismét dicsérnénk egy boldog földlakót?


Bugattika•  2019. január 7. 16:18

Rögös út


Volt eddig jó és több rossz emléked

Tisztességben neveltek fel téged

Testvérek után a barátok vártak

Így indultál el a következő nyárnak


Depressziód után vár-e bizalom

Érezted nagyon, hogy milyen a fájdalom

Vár-e szebb élet, ami nem is könnyű

Felnőtté válni, nem is olyen szörnyű


Más ember lettél, család szerető

Nem is várhat rád  egy teli temető

Csak tudnád mit tenne édes Istened

Kezébe is adnád a nehéz életed


Bugattika•  2019. január 6. 00:36

Érzékeny ponton

Sűrűn léptünk előre, majd el, a marhalegelőre
okosan futunk fel
a számozott idő után kendőzetlenül sután
ahol minden érdekel

Sorokba állunk újra és bújva mint a tengeren túlra
a hajónk látszólag üres
most még álmokat hordoz a búfelejtő borhoz
igaz az ígérete tüzes

Amíg révedezünk és várunk a telünk is ránk un
ma fagyos széllel vár 
mert idusa közeleg és hatalmas tömeg zúg
ami hatalomnak  fáj

Ó hazám ne verj de suhogva tedd ha fájsz
mert átkok ölelhetnek
és sajgó porcikánknak így nincs hova  tovább
keresztünk leszögeztetett

Bugattika•  2019. január 2. 14:47

Verses hangulat

Rovod a betüt, míg olvasni kezdesz

Valahogy érzed, hogy hálás vagy neki

Nehezen bírod a kedves szép percet

Talán, próbált már írni így is valaki


Ma még szeretnéd folytatni az írást

Idővel úgy is sokáig bírod

Arcomon keresnél és látnál sírást

De unottan néznéd hisz' nem azt akarod


Lágy mozdulattal dörzsölnéd szemed

Ám szavaid gördülnek, akár a gondolat

A valóság izzad, miről nem kérdezel

Az igaz szó repíti úgy mint a gondokat