Bugattika blogja

Elgondolkodtató beszédek alatt
szívósan ecsetelem, amit érteni vélek.

Talán ez a hazug, hitvány élet éltet,
amiben a lélek is féktelen marad,
ha nyugdíjtörvényekre gondol.

Nem verset írok, nem lányregényt,
csak szűk sorba szőtt véleményt,
amitől egy Kossuth-díjas tombol.

Szólítani minden téren kellene,
mert kifosztják a kasszát, akár
a passzát szél.

Ma így, vagy úgy, apasztják

Pántlikázott díjak és rangok mellett.
Hálát kell adni azért, ami van, és
szeretettel élni, hinni, remélni!

Mondd csak, ma,

 még lehet?!