Bugattika blogja

Bugattika•  2019. január 2. 14:47

Verses hangulat

Rovod a betüt, míg olvasni kezdesz

Valahogy érzed, hogy hálás vagy neki

Nehezen bírod a kedves szép percet

Talán, próbált már írni így is valaki


Ma még szeretnéd folytatni az írást

Idővel úgy is sokáig bírod

Arcomon keresnél és látnál sírást

De unottan néznéd hisz' nem azt akarod


Lágy mozdulattal dörzsölnéd szemed

Ám szavaid gördülnek, akár a gondolat

A valóság izzad, miről nem kérdezel

Az igaz szó repíti úgy mint a gondokat


Bugattika•  2019. január 1. 22:01

Kitörölhetetlen érzéseink

Durranó petárdák villantak az este
ködmentes színeit egész falu leste
recsegés ropogás turkálta az eget
még az unokám is kipirultan nevet

Számára is eljött egy újabb esztendő
tőlem azt kérdezte mennyi a veszendő
ettől aztán szólni és nyelni alig tudtam
megbomlott elmém a válaszom is buggyant

Öregapád vénül akár a nagymamád
ne is keress bennünk fiatalt s akarást
addig leszünk veled ameddig csak bírunk
de majd száz év múlva veled együtt sírunk

Bugattika•  2018. december 31. 14:56

BÚÉK !

Kedves kollegínák és kollégák ! :)  Nagyon boldog új évet kívánok, kedves mindnyájatoknak és külőn a POET vezetőjének és az őt segítő moderátorcsapatnak  is ! :)   

 BÚÉK !

Bugattika•  2018. december 19. 11:14

Fáradtan

Koccant egy tányér az asztal sarkán,
mert anyámnak keze munkától remeg,
Kedvesen tálalt az esti ima után, már
tágra nyílt szemében láttam a húslevest.

Könnycseppet izzadó szeme így fénylett,
a vánkosát  nem gyűrte, amíg ott pihent,
Istenhez fordult pihenőt kérni, ám,
Hasztalan kérdezte, hallja ő, ott  fenn?

Bugattika•  2018. december 12. 17:38

Élő carcinóma

Engedd meg nekem

Hogy messzire űzzem
Ezt a biológiai "csodát"
Magamtól
Mert így teljes életem

Egy apróság is elég
A valóság szólít ismét
A leküzdhető betegséggel
Harcolni kell
Hangulatot változtatva

Szótlan szélként legyintek
Szikrázó szemekkel beintek
Látta Isten is borús a napom
Árnyékomat
Mégis magányára hagyom

Bárgyún vigyorgok vágyaimon
Agyamban nyüszít egy gondolat
Mástól tudni
Megtudni nem akarom
Miért kergetek gondos titkokat?

Elhittem az igazak álmát
Elgyengülök a harcban de én
Felettem nem törhet pálcát
Felébrednék
Egy új gyógyult életjelért

A tér fái remegve susognak
Mennyi beteg ember szegény
Tavaszra várok és mosolyra
De messze

Messze jár a ballagó remény