Hiányod

Bugattika•  2018. december 6. 09:13

Álmos éjszakában jártam
a ködbezárt árnyak
hideg füstté válva
fókuszban várnak


Nyitott ablak vénült
a gondja is elrepült
azt sem tudom, mitől féltelek
nevetés nyugtatná fájós lényemet


Nem vagyok jégszívü ki talán

a tüző naptól is haladékot remél

akár egy jégszoborrá dermedt sas madár
ki szél szárnyán repült el a sarkvidék felé


Ránk roppant a nagy világ,
már nem is fékezek

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

skary2018. december 7. 17:13

de kormányozz

BakosErika2018. december 7. 16:37

Szépen megírtad.
Szeretettel gratulálok.

Bugattika2018. december 6. 12:09

!! :) Egyem a szemed! :) Köszönöm szépen !

Rozella2018. december 6. 11:35

@Bugattika: :)

/ a 'füsté'-ből még hiányzik egy t... /

Bugattika2018. december 6. 11:32

Köszönlek! :)

Rozella2018. december 6. 11:27

"azt sem tudom mitől féltelek... " - talán mert ez a szeretet egyik jele...
Erősek és jók a képeid! Szép vers!

Bugattika2018. december 6. 11:21

Köszönöm szépen, Denn !

Denn2018. december 6. 09:39

Nagyon szép gondolat versbe foglalva..

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom