Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Hiányod
Bugattika• 2018. december 6. 09:13
Álmos éjszakában jártam
a ködbezárt árnyak
hideg füstté válva
fókuszban várnak
Nyitott ablak vénült
a gondja is elrepült
azt sem tudom, mitől féltelek
nevetés nyugtatná fájós lényemet
Nem vagyok jégszívü ki talán
akár egy jégszoborrá dermedt sas madár
ki szél szárnyán repült el a sarkvidék felé
Ránk roppant a nagy világ,
már nem is fékezek
skary2018. december 7. 17:13
de kormányozz
BakosErika2018. december 7. 16:37
Szépen megírtad.
Szeretettel gratulálok.
Bugattika2018. december 6. 12:09
!! :) Egyem a szemed! :) Köszönöm szépen !
Rozella2018. december 6. 11:35
@Bugattika: :)
/ a 'füsté'-ből még hiányzik egy t... /
Bugattika2018. december 6. 11:32
Köszönlek! :)
Rozella2018. december 6. 11:27
"azt sem tudom mitől féltelek... " - talán mert ez a szeretet egyik jele...
Erősek és jók a képeid! Szép vers!
Bugattika2018. december 6. 11:21
Köszönöm szépen, Denn !
Denn2018. december 6. 09:39
Nagyon szép gondolat versbe foglalva..