Bugattika blogja

Barátság
Bugattika•  2018. december 6. 12:07

Csendünk

Halld a szavam, ha felém útrakélsz
Észreveszem hol jár míg szívedhez ér
Itt élek a fák között és árnyakat adok
Vigyázok a szívedre mert varázsló vagyok


A keresztünknél immár csak a szél felel
Álmaink álmodtak, te csak jól figyelj
A felhők felett mindig hangod észlelem
Észreveszek mást is és perelhetsz velem


Szavaimmal beterítlek hogy ne féljél nagyon
Szivárványos színeitől ne bújkálj napon
Álmodban is jól tudod, ott leszek neked
Könnyeimet, mosolyomat, mindig értheted

Mi volt az mit vitt a tegnap

Tán holnapunk felét

Vágyainknak netovábbját

Vagy  csendünk életét?














Bugattika•  2018. december 3. 15:48

Néha, sírj velem

Könnybe lábad szemünk, amíg emlékezünk,
Egyszer véget ér az élet, s nincs tovább,
Bolondos lelkünkkel mindent elfelejtünk?
Néha sírj velem, ha betelt a pohár!

Mondd, a szíved mélyén van-e, ami éget?
Meddig gyűlölsz engem, hogy most megbocsáss?!
Mást nem is kérdezek, mert ismerlek téged,
Néha sírj velem, ha betelt a pohár!

Nem fogok változni senkinek kedvéért,
Messzire költözzünk, mert mindenki ránk vár,
Boldogan szítom ott szívemnek melegét,
Néha sírsz velem, ha betelt a pohár?

Bugattika•  2018. november 28. 03:48

Kérlek ne sírj

Mondd hogy nem átverés
ha megáll a józan ész
egy igaz vallomáson
mert ott az állomáson
zavaros világ várt
s az órák mást mutattak
a futó sínek fölött
ha szíved nem költözött
kérlek ne sírj
Mondd most miért nevetsz
miközben könnyezek
és elönt a szeretet
valami varázslata
és duplább a csoda
amit én magam sem értek
miként törnek elő a könnyek
hogyha szólít hazám hívó szava
te itt vagy otthon
hát gyere haza

Bugattika•  2018. november 28. 03:07

Végsőkig

Nem is láthatod amit gondolok egyszer
Nem a fájdalomnak cseppen a könny
Nem a világ zaján csörren majd a vekker
Nem is érdekel miért jó a könyv


Nekem mást ígér a sors is úgy hiszem

Minden érkezésed érzi is a szívem
Minden ízed ossza majd vigyázza szám
Minden új tavasz  dübörög nekem
Minden hópihén csúszik még a szán


Hogyan táncolnánk bilincselt kezekkel

Egy álom volt talán a Hold túlsó oldalán
Csupán egy mély árok ahol most járnál
Csak ismerőst keresnél a temető falán

Bugattika•  2018. november 27. 16:18

Versemmel a célig








Versemmel a célig, érzem, nem jutok

"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Szívemből, ha nem, lelkemből
él a költészet is, messzi a fénytől.

Itt faragok tollat tartó kezet,
Gondolattól írja át a rímet
Végtelen kedvese, az érzés,
A romos tudata verselve is oly szép.

Lám, hiányzik a kínzó rímveszteség,
Ő érdemben vívhat elismerést?
Véletlenül talán célba ér a gond.

Én nem költöm, csak bérlem a szót,
Szavalhat emberi hang vagy dallam,
Költői énem is utazó hontalan.