Éjfélkor dalol a múzsa

Angyalka73•  2020. április 15. 02:54  •  olvasva: 128

Általában este írom a verseim javát,

És ezért égve hagyom a kis éjjeli lámpát.

Mellettem a férjem ilyenkor aludna már,

De szeret engem, nem rendez melodrámát.


Majdnem éjfél is van már, mégsem jön az ihlet,

A férjem néha horkol, zavarja a rímet.

Forgolódik jobbra-balra,

Nem tud aludni a "tollhangzavarra".


Kicsit oldalba bököm, ugyan mondjon már pár sort,

Hátha az ő múzsája szebben dalol.

S mivel férjem úgysem alszik még, hát fentmaradt,

És lám, ontja magából a szebbnél szebb szavakat.


Ő, aki sohasem írt még verseket!

Néhány gondolatból kanyarint egyet-egyet.

Most születnek a pompás ötletek!

Minek hát aludnia? Rá még büszke is lehetek!


Később férjem becsukja álomittas szemét.

Mellettem fekszik, ám egy pillanatra, kérlelően, mégis rám néz.

Ez a lámpa még mindig zavarja a nyugalmat,

De rendes, úgy dönt, inkább hallgat.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

MrMojoRisin2020. április 19. 03:15

@Angyalka73: Szivesen.

Angyalka732020. április 18. 12:39

@MrMojoRisin: @Mikijozsa:
Köszönöm versemnél tett látogatásotokat.
Melinda

Mikijozsa2020. április 15. 14:35

ej azok a rímek, ha beszélni tudnának :) tetszett a versed

MrMojoRisin2020. április 15. 13:58

Ő az egyik múzsád.
Hát, dalolj tovább!