Pókvadászat

Ti, szemtelen kaszáspókok!

Az én lakásomban kóboroltok.

Randevúztok egymással a szobasarkokban,

ahelyett, hogy napsütkéreznétek kint a parkokban.

De várjatok csak, jövök, seprűvel a kezemben,

kissé utamban vagytok már a szememben.

Lecsapok, bár a falon nyomotok fog látszani,

mégsem fogjátok egész éjjel a nagymenőt játszani.

Ti , pókok, ti nagy hálót fontok,

de megbocsájthatatlan, hogy egy legyet sem fogtok.

Egy okot mondjatok, amiért meghagyjam az életetek,

amikor már a dongó sem lesz az ízletes ételetek.

Így ni!

Most már ki lehet nélkületek bírni.

De sajnos, a legyek sorra berepülnek a szúnyogháló mögül,

és nem tudok rájönni, hogy a lyukat melyik pók nem fonta körül.

(Utóirat: mégis a pókokban reménykedem, hogy megfogják a legyeket.)