Egy kis egér látogatása

Egy kisegér van a konyhámban,Kíváncsisága tartja mozgásban.

Megrágcsálja a kenyeret,

Ebből az ember többé már nem ehet.

Éjfélt mutat az óra,

Ő a kotorászást meg nem unja.

A mogyorós zacskót is felfedezte magának,

Egy szemet sem hagyott, rettentően nagy az étvágya.

Te , kisegér! Nem lesz ez így jó,

Hogy egész éjjel dübörög a házikóm!

És ha valahova beszorul a lába,

Felriadok a segélyt hívó hangos cincogásra.

Kérdezem: most ő lenne az úr a házban?

Pedig két dudás nem fér meg egy csárdában!

Meg kellene tanulnia, hogy én vagyok a tulajdonos,

Hiszen nem először jár már nálam a kis időmilliomos.

Zseblámpával a kezemben

Számos csínytevését észrevettem:

Beleharapott a nyers krumpliba,

Ám az ízétől lekonyult a bajusza.

Majd odábbszaladt s a lisztes zsákon büszkén megállt,

Fehér lett a bundája, így mutogatta magát.

Hajnali három óra, úgy gondoltam , ebből elég.

Kivül tágasabb! - kiáltottam felé.

Erre a lármára felugrott a két kutyám,

És rohant mindkettő, de nem ám az egér után.

Köztük őrült hangulat támadt,

Hiszen egymást kergették a vidámság tetőfokára.

Egyik sem hallgatott rám,

És a hancúrozásuk miatt csatatérré vált a konyhám.

A kisegér ügyesen elmenekült az egérlyukba,

Így karácsony napján egyedül csak én bosszankodtam mindhármójukra.