Vajda János: Kell-é hivatal?

Agi63•  2020. augusztus 1. 10:08  •  olvasva: 12


És hivatalt vállaljak én is?
Már mint én, ugy-é? - hivatalt?
Szép, gyönyörű valóban a terv,
S nem utolsó a gondolat.
Egy kevés munka, s azért a
Szerelmes arcu huszasok
Halk csöpögése, csurogása...
Nagyon fölséges szép dolog.

S talán ideje volna is már
Hogy meggondoljam magamat?
Hadd lám csak hát: egy porció rang,
Majd egykor tőkepénz, kamat.
És felemás csizmám helyett is
Egy egész újat vehetek, -
Úgy van! nincs mit tovább tünődnöm,
Hivatal után sietek.

Menj hát az anyaszentegyháznak
Eltévedett birkája te!
Csakhogy megtérél valahára,
Eredj az isten nevibe,
Simítsd alá égbekiáltó
Jakobinusi hajadat,
S egy pohár vízben kereszteld meg
Pogány, korhely hibáidat!

No indulj hát a kegyelemnek
Öles hosszú ajtóihoz!
Vesd el magad, mint a darabfa
A főnök úr csizmáihoz.
Előtted a rózsás jövendő,
Csak egy kevéssé könyörögj...
Ördög, pokol! hát mégsem indulsz?
Hiszen kegyelmes urak ők!...

Nem, nem megyek!... ne bántsatok; még
Van egy falatnyi kenyerem;
Oh, várjatok csak egy napot még,
Talán majd jobban éhezem...
Most elsétálok a Dunához,
S a napsugár alá ülök,
És míg a zápor el nem oltja,
Makrapipámból füstölök.

Oh, hadd maradjak, ami voltam,
Rongyos szabadság! a tied;
Bocsáss meg, hogy ha gondolatban
Megbántottam szentségedet.
Hadd látogassam ezután is
Könnyel szentelt oltárodat,
Hadd harcolok megszaggatott, de
Becsületes zászlód alatt!...

Ábrándjaim, ti lelkem apró
Tündéri! ne féljetek;
Egy világért se engedem, hogy
Aranybilincsbe verjenek.
Jertek ki bátran a szabadba,
Mulassatok itt keblemen
Nyugodt örömmel, nevessünk jót
Az öreg Szentgellérhegyen.

- De ne bántsuk; hisz tönkre vágta
Szegényt a revolució;
A jó öreg! ő volt hazánkban
A legelső táblabiró.
Mérgében szinte zöldül, kékül,
Majd meg vörös lesz, mint a rák,
Hát még ha tréfából fülébe
Súgnám e szót: köztársaság!...

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Agi632020. augusztus 2. 08:21

Vajon mit szólna...?

Vajon mit szólna apám,
vagy szólna egyáltalán...
megérte?
Megérte-e menetben több lenni,
többen egy, azaz egy lenni,
kiállni a mindért,
pufajkát kitárni büszkén...
"Ide lőjél!"

Vajon mit szólna anyám,
vagy szólna egyáltalán...
megérte?
Megérte-e újra és újra hinni,
gyalázkodókra szemet hunyni,
kiállni családért,
kenyeret dobni kőhajításért...
"Tegyél a jóért!"

Vajon mit szólna...
mit is mondhatnának...
gyalázat!
Elferdített igazságok,
mesélhetne, ki a halállal táncolt,
sarkokban besúgó szelek,
elveszett, ki nem nyújtott nekik kezet,
vagy inkább csak hallgatott,
mert élni akart és álmodott
jobb, szebb, igazabb világról,
hinni:
"A jövő majd kárpótlást hoz!"
S lám, semmi, de semmi nem változott,
csak még alattomosabb lett az "állapot".

Pécsi Ágnes 2018.

Agi632020. augusztus 2. 06:06

@DanyiDenesDezso: Szoktam kalandozni költőink versei között.
Hihetetlen, de igaz, akkor is voltak, hasonló, sőt ugyan olyan gondok, bajok, becstelenségek, gerinctelenségek....
Mintha a mai korról írnának, vagy akár a holnapról.

DanyiDenesDezso2020. augusztus 2. 05:26

"Aranybilincs"... Azt a!...

Mintha én írtam volna holnap, 150 éve...

Ki érti- ezt e?...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom