Újra...

Hányszor,de hányszor születtem már újra,

jártam sötétben, magam mögé bújva,

bezárkóztam, társam csak én voltam,

sokáig, nagyon sokáig befelé fordultam,

mégis mindig kívántam a fényt,

titkon akartam ,hogy az ajtót rám törjék,

s ha megtörtént, talán ellenkeztem,

majd kitártam a szívem és mentem,mentem,

és igen, akkor újra és újra megszülettem.

Most megint mennem kell, hívnak!

ki kell törnöm a zárt ajtómat!

Akarom a fényt, akarlak téged,

nem bánom mit hoz majd az élet,

mert most mennem kell, érzem,

ujjá kell születnem, hogy még éljek!

Pécsi Ágnes