Szívveréseim

Agi63•  2020. február 21. 05:42  •  olvasva: 76


Azok a karcok...
most, halványulnak,
mintha eltűnnének szívemen,
sebek hegei összeforrnak
úgy, nem is lett volna gyötrelem.

Nem késztetem, nem parancsolom,
ó, hiszen meg nem tudnám tenni,
ez a szív, hiába is ha gazdateste van,
parancsszavakat nem ismeri!

Valahogy...csitul!
Úgy ver, mint ki újjászületett,
tiszta, ártatlan verései
megtisztítja emlékeimet.

...és én hagyom neki,
nem gondolom át, most nem óvom,
nem figyelmeztetem,
hagyom átjárni üde érzéseit,
talán, talán...én is, megtisztulok vele.
Pécsi Ágnes 2019.12.24.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!