Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Szabó Lőrinc: Ami menthető
Agi63• 2020. május 11. 20:27 • olvasva: 107
Megúntam a szomorúságot,
kínozott épp elég soká,
és most mint valami piszokra,
úgy nézek bosszankodva rá,
úgy nézek rá, mint ellenségre,
ahogy kell, ellenségesen:
legkönnyebb szomorúnak lenni
s erre már nincs időm nekem.
Nincs bizony, mert reggeltől estig
gyerekeimért dolgozom,
pénzem kevesebb, mint tavaly volt
s szívem is megromlott nagyon,
és ez már így lesz, amíg élek,
ezen csak rontani lehet,
igyekszem hát kibírni mindent
s nem bánom, hogy tönkremegyek:
így mentegetem életemből
ami menthető valahogy,
és néha egy-egy kis időre
már talán boldog is vagyok.
DanyiDenesDezso2020. május 12. 02:27
... s tényleg a szíve vitte el Szabó Lőrincet! – Megérezte ebben a versében... mint Radnóti, meg Petőfi is, saját haláluk okát... mikéntjét...
Lassan rajtunk van a sor. Csak ne tülekedjünk Szeretteim! Hisz úgyis sorra kerülünk mind, ha sikerülne is egyszer-kétszer a sor elejéről a végére licitálni, vagy imádkozni magunkat… Nem tud senki köddé válni elmúlása előtt, csak utána… Ködként meg már… akár oszolhatunk is…
Milyen megnyugtató, és kijózanító, hogy Isten még egyszülött Fiát is meghallgatta utolsó óráján, aztán hagyta kiszenvedni – a papírforma szerint… ahogy a Szentírásban leíratta előre több szerzője által. Már csak ezért is hihetünk a zsidó-keresztyény Bibliának, ami azt állítja magáról: „A teljes Írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre fölkészített.” (2Timóteus 3:16-17 Károly ford.)
És Szabó Lőrinc majdnem ilyen tökéletes volt…
Ne kövessünk el tehát testi-szellemi harakirit, ha a tökéletesség tökéletesen nekünk se sikerül!... hiszen látjuk, a tökéletesebbek olykor tőlünk is tökéletlenebbek voltak.