Nem is olyan rég...

Nem is olyan rég...
még, tavasz volt.
Bizsergett minden
élni akarva,
illatokat árasztott
mező, rét,
ej és az a kismadár
úgy csivitelt...
még hallom,
pedig tovaszállt
kis repke tolla.

Nem is olyan rég...
vagy, már csak hiszem,
gyermek voltam
apró, csacsogó,
drága jó anyám
bejglit készített,
drága apám,
diót törte meg.

Nem is olyan rég...
anya lettem!
Boldog, szerető,
mely érzés örök!
S lám, ez az idő
végig kísér
tavaszt, nyarat,
eljött az ősz,
s majd a télidő.

Nem is olyan rég...
és újra itt van
szép, szeretet ünnepe,
mely már kicsit hiányos,
annyi a megfoghatatlan,
mégis, itt van szívemben!

A tavasz jön, megy,
mindig várom,
úgy szeretem!
Bizseregni akarok még
én újra...
mint a mező, rét,
ej, és az a kismadár,
mert, visszaszáll
újra és újra éneke.
Pécsi Ágnes 2019.12.18.