Leszel-e...

Leszel-e majd a csendem,

ha már csak fáj a szó,

kikiabáltam keserű könnyem,

már nem kívánom a valót.

Leszel-e majd a mosolyom,

ha már csak bámulok,

minden örömdal kiszállt belőlem,

már nem hiszem el a jót.

Leszel-e majd a testem,

ha már csak kókadok,

elfáradt minden porcom, ízem,

már feléd sem szaladok.

Leszel-e majd a szemem,

ha már csak árny vagyok,

nem tudok látni, csak nézek,

már üresen álmodok.

Leszel-e majd a gondom,

ha már csak búcsúzom,

mondd, leszel-e, leszel-e...

bár akkor, már nem számolom.

Pécsi Ágnes