Kicsi unokám...

Mikor hazaérek,
olyan üres a lakás,
nem hallom cserfes
babaszád, beszéded,
nem sietek átölelni...
hiszen nem vársz rám.

Itt hagytad könyveid,
benne állatfigurák,
emitt, amott még jeleid,
egy teve, egy autó,
papírok, zsírkréták...
na meg a homokozó
jaj de jó volt játszani,
bár szemem, lábam,
nehezen tudott követni,
mert csak mentél, szaladtál,
és csak mondtad, mondtad
pergett kicsi szád..

most olyan üres minden...
hiányzol, nagyon nagyon,
kicsi unokám!
Pécsi Ágnes