Hazug ember

Amikor fáj a szó,

mert hazug,

hirtelen ledermetsz,

majd harcolsz,

hívod pajzsként a valót.

Jön is az igaz,

mégis te vagy védnöke,

nem ő küzd,

csak ott lapít melletted.

Miért nem kiabál?

Miért nem küzd?

Hazug ember, sánta kutya,

hazug harsog,

kutya nyüszít.

És akkor elcsendesedsz,

mert minek a szó,

minek az a nagy küzdelem,

hiszen harcoljon ő,

neki van rejtegetni való!

Mert ember mellett,

ha hazugság áll,

az valahogy mindig kigyúrtabb,

még a hangja is poharat tör,

darabokra hullik mivel koccintottak.

Bizonygassak? Nem teszem!

Rúgja meg a ló!

Elkönyvelem mérlegem,

eredményem okítandó!

Ágnes Pécsi