Ha a betegnek izzad a tenyere...

- Doktor Úr, mondja kérem,

mitől izzad a tenyerem,

időnként még az ujjam is görcsöl,

olyankor ökölbe szorítom, így jobban elviselem.

Drága doktor úr, segítsen kérem bajomon,

már úgy érzem uralkodni érzelmeimen, nem tudok.

A Doki kezében zsebkendő,

tenyerét törölgeti vele,

kínoson mosolyog, majd diagnosztizálja a beteget:

- Hölgyem, ön túl sokat gondolkozik,

sokat töpreng, vagy nagyon fogékony.

El kell engedni amin segíteni úgy sem tud!

Nézze, gyógyszert erre nem javaslok, nem is adok,

természetes gyógymóddal örömmel szolgálhatok:

1. amikor kezd izzadni a tenyere,gondoljon valami "szépre",mondjuk hogy aki miatt izzad, legyen a maga helyében.

2. ha ez nem segít és már görcsbe rándul az ujja, na akkor mondja ki, ami a szívét nyomja.

3. kérem amennyiben ez sem vezeti megnyugvásra, összeszorított öklével csapjon egy homokzsákba.

Püfölje, engedje had távozzon magából a düh, majd meglátja a fáradságtól előbb vagy utóbb lecsillapodik.

A beteg megköszöni a tanácsot, majd a doki kezét megszorítja, s ahogy hozzáér, rögtön el is húzza:

- Doktor Úr, magának izzad a tenyere! Csak nem maga is a tehetetlenségbe betegedett bele?

A Doki elhúzza a függönyt, mögötte homokzsák:

- Hát, Hölgyem a maga bajában szenved az egész ország.

Pécsi Ágnes