Festenék szépet

Lefesteném neked
tollammal a szépet,
mezőt, erdőt,
illatozó rétet,
ott egy tücsök,
pettyes katica,
csivitel sok madár,
kelepel hívón a gólya,
elsétálnánk tavakhoz,
zenélne nekünk béka,
egy-egy szúnyog megtalál,
azt is sziszegve megírnám
érezd hogy szúr vért szívva,
írnék még csillagos éjszakát,
kéz a kézben álmodón,
meg gyermeki kacajt
ó, most a szívem
tényleg boldog,
örömtől sóhajt hoz...

...annyi minden szépet festenék,
megírnám, meg én bizony,
mert tudom hogy van,
én is látom....

...mégis tollam sír,
így festményem szomorú,
többször ír fájdalmat, aggódást...
ej ez az élet,
mégis csak mindennap,
sok, sok a ború,
becstelen, hazug,
önámító tehetetlenség...
...de azért szép a mosoly,
szeretet, szerelem...
pont ezeket féltem,
ezekért aggódom én!
Pécsi Ágnes