Ember a megtérő

Mennyire tud átkozódni az ember,
ó, de mennyire letagadja az eget,
szidalmaz, dacol, olyan, mint egy gyerek,
mint kit nem tanítottak becsülni az életet,
mennyire, de mennyire átkozódik,
s majd, ha tehetetlen, mégis Istent rebeg.

Mennyire büszke, öntelt,
"majd megoldom, nem kell ide ég"
mondja mindaddig, míg lát reményt,
vagy nem fáj ott belül vagy kívül,
de ha nincs rá gyógy, nincs vigasz,
majd aztán csak-csak fohászkodik,
"Istenem, kérlek el ne hagyj!"

Van-e vagy nincs?
Mily érdekes, akkor nem számít,
nem kételkedik, nem káromol,
csak hívja, kérleli, megbán mindent,
talán még azt is, ami nem volt.

Ez, hát ez az ember,
mert hiába minden hatalom,
elfolyik, nem lesz, mit sem ér,
csak a hús, vér, és ott a fájdalom,
meg a szív és az a lélek...
rimánkodik majd az egyhez,
kéri a bűnök bocsánatát,
a test feltámadását,
és az örök életet,
megtér majd Istenéhez!
Pécsi Ágnes 2017.