...csak te, és te!

Miért gondolod, hogy neked kijár?
Miért gondolod, hogy Te több vagy, mint bárki más?
Miért gondolod, hogy neked nincs hibád?
Miért gondolod, hogy Te megítélhetsz és az vissza nem jár?

 

Miért van az, hogy Te a kérdésre választ vársz,
De ha Téged kérdeznek, a vállad, rándítod rá?
Miért van az, hogy ha neked „megtelt” azt másra csorgatod,
De ha szemedbe fröccsen neked tombolást okoz?

 

Hol van belőled a szeretet?
Ezt a szót csak kívülről ismered!
Hol van belőled a türelem?
Ezt, csak mástól kapod meg!

Egy mosoly, egy jó szó, egy őszinte érintés,
Tudod is Te, hogy milyen, milyen sokat ér?!
Nem tudod, mert számodra ez természetes,
Mástól megkapod, de Te... nem adod meg ugyan ezt.