Az Úrhoz!

Tudod, gyakran emlegetlek,

"ó, Uram, segíts nekem!",

pedig távol kerültem tőled,

s, lám, ha baj van, mégis,

mégis hozzád sietek.

Milyen gyermek ez, milyen?

Úgy érzem korholsz ezért,

bajban, gondban megtalál hitem,

- hát hit ez? Nem, nem,

érdek sietett feléd...

mégis, Uram, látod úgy teszek,

mintha jó anyámhoz bújhatnék.

Tudom...mégis vigaszra vágyok,

megbocsájtásért lihegek,

olyan szűkölés,

meg, mintha nyomna átok,

elesett vagyok, nagyon elesett!

De mondd, figyelsz Te rám?

Igen, igen volt bűneimben éreztelek,

éreztem figyelmeztettél,

mégis, megtettem amit nem lehetett...

...amit nem szabadott volna megtennem,

ha, hitem oly erős akarat lenne!

...és, Te mégis enyhe bírom voltál,

nem engedted életem semmivé tennem!

Tudod...ígérném neked,

most, most tanításod lesz utam,

...de én tudom, Te nem ezt mérlegeled,

tetteim szerint lesz ítélet szavad!

Mégis kérlek:

" ó, Uram, segíts nekem!",

Vannak bennem keserű,

és megbántó szavak.

Segíts megbocsájtani,

úgy mint Te, - ugye megteszed? -

megbocsájtasz majd!

Pécsi Ágnes