Akkor még...

...hittünk magunkban,
mi, mi majd véghez visszük,
nem lesz ki megállítsa
szabadelvű, egyenlő értékeink!

Ej, az a forrongó szívünk,
igazságtalanságra nagyot ütött,
még a szót sem sajnáltuk,
félelem lakatot ránk nem kötött!

Nem volt hosszú életű lángunk,
még ha bennünk át, borzongás futott,
sok pofont, sok gyalázatot láttunk,
meg kaptunk bőven mi is.

Érthetetlen értékek győznek,
hol van maga a tudás,
elismerés bájolgó csörtetőt éri,
nem számít hány emberen tapos át!

Mondjátok meg hova jutunk?
Értékeink lapos útra tértek,
Mit számít már kitől mit tanulunk,
megbecsülés simulót érnek!

Nem számít maga az ember,
hiszen származásé, pénzé,
bratyizásé ,hatalomé a jövő,
tudás veszély, tűzhöz nem engedhető!

Szabadelvű, egyenlő? Ugyan!
Mind ezt úgy értelmezik,
törvény dönt, mi az érték, igaz?
Uralkodó hite az isteni!

Eljutottunk, vagy ismételünk,
oly mindegy, de benne vagyunk,
ember maga nem érték,
tudás meg félelemmel csendesedik!
Pécsi Ágnes 2018.