A pórul járt bolha

A bolhába nagy a vágy, nagy a vágy!
Megtetszik neki a szúnyoglány.
Mit is tegyen, mi is legyen,
vérszívó lányka az övé hogyan legyen?

Minden cselt bevetett,
szárnyakat tollból magára illesztett,
de bizony szívének választottja,
nem vette észre őt ott a porban.

Szállt, keringett a szúnyog lányka
meleg vért keresve éhgyomrának,
mivel már nagyon éhkoppon volt,
bolha tollra rá is rontott.

A bolha olyan boldog volt,
szívének választottja rálandolt,
mégis érezte elszáll belőle az erő,
se szó, se mozdulat mintha meghalna ő.

A szúnyoglány jól lakott,
így elégedetten távozott.
A bolha szegény az áll tollába dőlve,
porban hever, szép álomra szenderülve.
Pécsi Ágnes