Gondolkodom tehát írok

Zizzen száz levél, a teret suhanva szeli át,

Elhagyva végleg a dús lombkoronás otthonát.

Itt-ott a padon futkos nagy halom,

Lábam munkába menet roppan az avaron.

Négy-öt kiskölyök benne sündörög,

Eljátszva azt, hogy titkos ügynökök.

Vékony kiskabát, hűs szél szűri át,

Mindenki szénnel kombinál tűzifát.

Csak Norris nem fázik, a jegesmedve teázik,

A reggeliknél lassan a forró csoki bejátszik.

Jóska-Pista bá a páleszt issza már,

A pedofil mikulás lassan visszajár.

A fék csikorog, a zsanér meg nyikorog,

Mínusz tíz fokban az arcom mindig vigyorog.

Kipp-kopp gesztenye, sülve tetszene,

A Jeti már az utcákon, esélyünk sincs ellene.

Öt-hat csemete, kis kezében csemege,

Sült tököt kenve a ruhánkba ordítják:- Nesze te!-

Zizzen száz levél, a teret suhanva szeli át,

- Közeleg a tél! - üvölt a hajléktalan, aki már bepiált.