Gondolkodom tehát írok

Gondolatok
Kobudera•  2017. szeptember 5. 01:09

Portré

Lélegezz, a tüdő tágul, és most fújd ki. Engedd el, ernyedj és add át Magad a kiüresedésnek. De hopp, nem tudsz így maradni és máris megint mellre szívtad. Csendben szemlélem kebled lágy hullámzását, nyugodt arcodat. Előbbi olyan, mint egy óceán, az utóbbi, mint egy sellő, aki épp a víz felszínére bízva magát a hátán fekszik a nyugodt vízen és arcát beragyogja a hold. Csak leslek, mint magányos halász, ki csodát lát, lélegzetvisszafojtva, és elmerülök a pillanat magába húzó örvényében. Pislogni is restellek, nehogy lemaradjak apró rezdüléseidről, mert az emlékezetembe akarom vésni minden részletét, hogy ott majd, mint lezárt önrészre fenntartott múzeumba lépve, bármikor elővehessem azt és kedvemre gyönyörködhessek eme szinte lemásolhatatlan pillanat emlékében.
 
Egy egész termet szentellek Neked, és ha az kevés több termet nyitok, mert ez a múzeum kedvemre bővíthető. Itt nincs idő, kortalan és megrongálhatatlan pillanatok művei adnak teret az emlékezésnek és várják gyarapodásukat. Már csak rajtam múlik, hogy a jövőben is alkothassak szebbnél szebb emlékképeket. A változásaidban rejlő csoda mindig megihlet. Miután elfáradok, melléd roskadok, eggyé válva Veled én is a vízen lebegek, lehunyt szemmel, bízva abban, hogy reggelre sellőből újra ember leszel. 

Kobudera•  2017. április 12. 02:21

Mantra

A tudat tágul, szűkül az értelem,

felszabadít rabságunk felismerése  -

ezért kinevetem a korlátainkat.

Szabadság terhe, hogy érthetem,

hogy ha játékaink  félreértések tere -

feledteti önfeledt szárnyalásainkat.

Nincs jobb a könnyed szórakozásnál,

ami megihlet betűvel az ajkamon –

hogy cselekedjen velem rímeket.

Szénalapom gyémánttá váltása már

mutatja megújulásra való hajlamom -  

ha a törékeny előtt rugalmas hajt fejet.

De  a kiismerhetetlenséggel védeni

a lelkem, hogy bárki megismerjen,

az túlzón se több - mint kevesebb.

Engedem magam kevesebbnek vélni,

az épp valósnak hitt felismerésekben -

a csalódás helyett a meglepetés üssön.

Kobudera•  2016. november 14. 07:56

Szemed tűzében

Néha büszke vagyok bevallani Neked,

hogy egésszé válni is dicsőség Veled.

Néha morcosan is vágyom ölelésed,

noszogass durván és szelíd érintéssel.

Ne legyél elnéző, se le, csak nézz rám,

lehessek Ádámod, lehess az én Évám.

Ültessünk kertet, teremjen sok áldás,

szerelmünk gyümölcse: igaz tisztánlátás.

Kobudera•  2016. november 10. 03:05

Érzékklisék

Sóhajtásainkból édes puszik lesznek,

csókcsatáinkból kéjes „nyuszipercek”. 

Cirógatva kérlelsz, búja bájba bújva,

ily jót adva nékem,  újra számba búgva.

Lüktet az izgalom, tetőfokra hágnék,

tüzes a szív nagyon - emlőd tolja hátrébb.

Lassabban kínozlak, Te gyorsabban kéred,

Alant masszírozlak, s elolvad a lényed.

Hús kerül a húsba, forróságba mártás.

Úgy terül az újban boldogságba szállás.

Ziháló nyugalom, átölelő csendek,

Így alszunk békében, (mi) álomlelő szentek.

Kobudera•  2016. szeptember 6. 23:10

Szorgoskodó gondoskodás

Csak Te vagy nekem,

és persze önmagam.

Nemes a szeretetem,

vagy van rá hajlamom?

Halljam, mi kell Neked,

hogy szívedbe férkőzve,

több lehessek,

mint múló hangyanyom?