Gondolkodom tehát írok

Életmód
Kobudera•  2016. április 15. 11:02

Magyar valóság

A néma száj nem kiált,

és a sóhaj nem rémít.

Ki tűr, nem szít vitát,

ki nem rombol, nem épít.

 

Dicső nagyjaink árnyéka,

ránk borul, mint zord jövő.

Eme keserédes játékban,

csak az nyer ki vakmerő.

 

Vakon mernek számtalan,

bűzös busa búsás gondom.

Eme falatnak biz ára van!

El is rontja ez a gyomrom.

 

Böffennék, de nem merek,

a falat se le se fel, megakad!

Élet, élet! Szép életért epedek,

így a fotelharcom elragad!

Kobudera•  2013. április 24. 14:31

Buszon

Felléptem mögött zárul,

Miközben a belső tér kitárul.

Légkondimentes álló meleg,

Penetráns szagú bácsi nevet.


Lehuppanok, az ülés cuppan,

Kezembe könyvolvasó terem,

Egyhelyben, kétfelé útban,

Világok melyet képzetem terem.


Mögöttem morgó hangok,

Lassan megszűnik a locsogás,

Már a zúgást sem érzékelem,

Felébreszt fejem: üvegkoppanás.


Miközben eszmélek hol vagyok,

Már ideje lelépni, érkezem,

Zsibbadó lábbal letoppanok,

A távot immár léptekben szelem.

Kobudera•  2013. április 21. 09:07

Viharos vágy

Mint a szirom simogat bőröd,
Selymes nem érdes, mint a kő,
Kínt egy gally villámtól letörött,
Zúg az eső, de itt bent forr a hő.

Érzem, reszketsz, sóhajtva ölelsz,
Bekapcsolt a tv, szikrázik a vezeték,
Rá is hatással van, ahogy itt tüzelsz,
Egy reklám szól valami jövő nemzedék.

A képek csak mennek, gát, űrhajó, sajt,
Beléd olvadok, mint csepp a tengerbe,
Majd az újabb csóközön s ölelés hajt,
És simogatva tartom arcodat kezembe.

Egy kinti zaj sem zavar meg mi betört,
Bárhogy döngjön, légkalapács módra,
Nincs már kép sem, az antenna letört,
Alszunk már mi is karom a karodra…




2005, július 6.

Kobudera•  2013. április 9. 22:56

Bárban

Előttem italt szív sálban,

Leomló szőke hajzuhatag,

Szemében sugárzó vággyal,

A szívószála végébe harap...


Körme rózsaszín, messziről vörös,

Cikláment tekert nyakára,

Mellette a buja tekintetű sörös,

Ezt látva habot öntött magára..


Eközben a kólám nyelem,

Jégkocka koccan alján,

Majd felállok s kifelé menet -

sörösnek súgom: "Tied, Te talján!"

Kobudera•  2013. április 7. 19:32

Fekete Keselyű

A házasélet gyönyörű
Míg a magány keserű,
Szárnyalt így filozofálva 
a társkereső: keselyű?

Csak szelte ő az eget épp,
S csak suhant szerteszét.
Míg egy domboldal mellett
Meglátta élete tetemét.

Akadt itt jó falat s falt,
Biztos csak pár napja halt.
Boncolta, csípte s nyelte,
Közben felismerte a bajt.

A dög elevenjébe mart!
Magára lelt mit rég akart.
Mint egy karmikus karom,
Minden sebén végigszaladt.

Kérdés nélkül hatolt csontig,
Az elme mily könnyen bomlik.
Károg keselyű sorsán a varjú,
S tépi tovább a lyukas zoknit.