Gondolkodom tehát írok

A diplomás iskolapélda,
ki nem éri be bárkivel.
Elítél, s mint elit él ma,
egy IQ bajnok spániel.

Az összeszedett szófukar,
aki tőmondatokban felel.
S mellé kreatívságára utal,
több hangulatkifejező jel.

A válogatós „kis” drága,
így rakták őt össze régen.
Ma sem viszik el a bálba,
lába között ősz szemérem.

Az elvárós balerina,
Ő az igények tárháza.
Bármit teszel az is hiba.
Menj le szépen spárgába.

Ó Te, nyálkahártya síkosító réteg!

Mely könnyíted így az érintkezést.

Áldott légy mert a felszínek épek,

ahogy elősegíted pl. a falatnyelést.

Kiszáradástól védő gondos Kertész,

ki megóvtál s óvsz megannyi bajtól!

Szemed meglátja az apró szemcsést,

ki a bejutásra szerencsétlenül startol.

Hiába kémiai és ozmotikus ártalom,

vagy csíntalan mechanikai gikszer.

Áldom a napi liter nyákomat nagyon!

Épp teste annak lehet kit a lelke tisztel.

Hófehér az égbolt, mindenütt a fagy,
Sűrű erdő mélyén apró ház romja,
Picur lakóinak száma mára hat,
Bent henyél mind, a napot lopva.

De két ifjú térdel, kezükben lant,
Két fiatal törpe, kint az udvaron,
Zenélve, s felváltva énekelnek dalt,
Egy sír mellett mindezt a hópamlagon.

- Ó jó apánk, itt nyugszol föld alatt,
Mért lettél öngyilkos Hófehér miatt,
És most itt vagyunk, siratjuk sorsodat,
Első s másodszülött, szerető fiad. -

- Konok jó atyánk, a Herceg álnokul,
Ellopta anyánk, s Te a bánatba halá,
Elhozzuk, esküszünk, Neked zálogul,
vérét a gaznak, vérünkkel esküszünk rá!-

Azzal a két fiú, Benedek s Elek,
Kifogja a pajtából apjuk hű lovát,
Vadkender nyerít, hogy felül Benedek,
Eleknek meghagyva a ló tomporát.

Sebes vonatként, Vadkender vágtat,
A haj és hónaljszőrzet egyaránt lobog,
A cél mihamarabb elérni a várat,
Fent két fogsor, lent négy pata kocog.

Három nap, három éj megállás nélkül,
A két törpfi szinte a nyeregbe ragad,
De az ormótlan várat elérik végük,
S mindkettő pisilni egy bokorhoz szalad.

Megkönnyebbülve határozza el Benedek,
- Elek, bemegyek! Te fedezz engem!
Megöljük a herceget! Fegyvert keresek.
Jé itt két zászlórúd, jó ötlet, kihegyezem.-

Két hegyes fakaró, két bosszú harcosa,
Keanu Reeves és Chuck Norris féle technikával,
A várvédő katonákat a falhoz csapdossa,
Míg szembe nem találják maguk a vár urával.

- Nyársalni jöttetek? Korai lesz a piknik,-
Színlel meglepettséget a Herceg,- Egyétek,-
Kínálja őket a Szőke kék szemű, ahogy illik,
- Piros alma, nem fóliás, tápláló egy étek!-

- Aha, tudtam, Te a gonosz boszorka sarja vagy!-
Sziszegi elmésen Elek, és bátyjára kacsintott,
- De ne aggódj sátánfi, letörjük rút szarvadat!
Azért jöttünk, hogy belőled daráljunk fasírtot!-

- Mindig is meghatott az efféle imádat! –
Tépi le a Szőke magáról a páncélt, oda a látszat,
- Rajta két pondró mond el az imádat!-
Hőseinket molesztálja a termet betöltő lábszag.

Meg kell adni a lemez mez előnyösen festett,
De alatta egy undorító féregalak lapult,
Bűvpáncél mutatta daliásnak e testet,
Kiszáradt fekély, s tyúkszem lepte a Nagy úrt.

Benedek felismerte a helyzetet, cselekszik,
Zsebéből kis tündérfiolát gyorsan kivesz,
Magzatvíz csobogott benne eleddig,
Ráönti a karója végére, abból így lesz:

Egy *shotgun! Csecsebecse minden túlélőnek,
Határozott célzás, visítva száll már a sörét,
És visít a Herceg is, mert épp reá lőnek,
S a halott zombinak egy kulcs díszíti övét.

A fiolába vér, a kulcs a kézbe kerül,
Elek és Benedek a várbörtönhöz rohan,
Lópokróc alól egy törékeny alkat felül,
Szerető anyjuk az, s szerencsére jól van!

-Ó anyánk élsz, hála égnek!- ölelik vidáman,
- Lám az itteni börtönkoszttól nem lettél dundi,
Jer haza, lesz lakoma, várunk már mindnyájan. -
Hófehér örül, majd elkomolyodik: - Szundi? –

Néma csend kísérte végig útjukat haza,
A két fiú vezette Vadkenderen Hófehért,
Kinek a könnyektől nem maradt szava,
Amint aszerelme sírja közelébe ért.

Néma gyász, három fájdalmas szív,
A fiolát a vérrel a sír mellé dugná Benedek,
De egy kő áll az útjába, így nagyot szív,
S megtöri a csendet: - Vazze, hát nem elesek?! -

És a fiola biza széttörött, s a vér a sírba száll,
- Nyugi, - súgja halkan anyjuk, - Semmi gond. -
Hírtelen kinő a hanton egy kék színű rózsaszál,
S a halom megmozdul mi lehet az vakond?

Szent ég, nem az, hanem a Szundi ébredt fel!
A rózsát átnyújtva csókolja piruló kedvesét.
- Angyalbögyörő, a szívem csak Te éred el!-
Örvend Hófehér, megsimogatva Szundi fejét.

Ez volt a legjobb, ami a végére történhetett,
Már mindenki vidám, és csak örömében sír,
Hiába a hideg, mert melegít mától a szeretet,
És nem zavart senkit, hogy elfogyott a szőlőzsír.

*shotgun = sörétes vadászfegyver

Zizzen száz levél, a teret suhanva szeli át,

Elhagyva végleg a dús lombkoronás otthonát.

Itt-ott a padon futkos nagy halom,

Lábam munkába menet roppan az avaron.

Négy-öt kiskölyök benne sündörög,

Eljátszva azt, hogy titkos ügynökök.

Vékony kiskabát, hűs szél szűri át,

Mindenki szénnel kombinál tűzifát.

Csak Norris nem fázik, a jegesmedve teázik,

A reggeliknél lassan a forró csoki bejátszik.

Jóska-Pista bá a páleszt issza már,

A pedofil mikulás lassan visszajár.

A fék csikorog, a zsanér meg nyikorog,

Mínusz tíz fokban az arcom mindig vigyorog.

Kipp-kopp gesztenye, sülve tetszene,

A Jeti már az utcákon, esélyünk sincs ellene.

Öt-hat csemete, kis kezében csemege,

Sült tököt kenve a ruhánkba ordítják:- Nesze te!-

Zizzen száz levél, a teret suhanva szeli át,

- Közeleg a tél! - üvölt a hajléktalan, aki már bepiált.

Előttem italt szív sálban,

Leomló szőke hajzuhatag,

Szemében sugárzó vággyal,

A szívószála végébe harap...

Körme rózsaszín, messziről vörös,

Cikláment tekert nyakára,

Mellette a buja tekintetű sörös,

Ezt látva habot öntött magára..

Eközben a kólám nyelem,

Jégkocka koccan alján,

Majd felállok s kifelé menet -

sörösnek súgom: "Tied, Te talján!"