Gondolkodom tehát írok
VéleményFelkoppintás
Szakadva kopogja új dallamát,
a tűsarkú ritmus az utca zaját;
könnyedén ledér könnye leér.
Szemében is ott a vihar szele,
szikrákat gyújtóval csihol keze;
cigit szív el nehéz szívvel.
Fantom fóbiás reggeli kóma,
az ezt követő erotika torna;
csupán rutin a sikló gumin.
Szövege sem túl szofisztikált,
kiskora óta csak szopizni járt;
palimadár tyúkot talál.
Kéje ha apad ragad magány,
egyedül marad a nagyajkú lány;
mert a csendes terhes.
Közönséges szolgáltatás
Csalafinta flintám rántom,
Olcsó lotyó morgó golyó,
Dörren dől el a nő az ágyon..
Heves leves ez lett veszte,
Álma mára vágya tárgya,
Dacos kapocs kiengedve...
Végső béke béklyó vége,
Feszes csecses elernyedve.
Zsenge zseton ez a bére.
Magány vára zárja mába,
Otthonában gondja tornya,
Holnap bérét nyögve várja.
Porosodó kincseink
Régen kincskereső voltam,
Ma már kincsek őre lennék.
Régi rendek elve jól van,
Mi a jelenünkbe kell még.
Lépten-nyomon csapda árok,
Törött erkölcs, lomha agy,
Néha hiszem hogy találok,
Néha kitartásom megapad.
Ne tekintsek a múltba?
Jelenünk jövője szép?
Kifestőkönyv létem durva,
Kéj lángjai tépik szét...
Tán „csodálom” azt ki kevés,
Élvhajhász bizsukkal él,
S néki öröm a velük levés,
Üres kobakjában fúj a szél...
Bennem is van ösztönállat,
Tesztoszteron nevelte vad,
De ha csak ez az érték mára,
A lélek kincse hol marad?
Mikor elalszik ez az állat,
Felébred a testetlen valóm,
Mutatna Ö is kincset százat,
Ha akadna erre is befogadó.
Addig leszek én is árva,
Kincskereső értékek őre,
Aki egyszer megtalálja,
Ki kincs ruhában és ha pőre.
Elmélkedés
Mi a szép az éjszakában?
Némaság hangtalan szavában?
Mi a szép a ráncos bőrben?
A fájdalommal teli könnyben?
Miért félek félni újra?
Lépten-nyomon lépni furcsa.
Csak állok és gondolkodom,
Így vidáman szomorkodom!