Kálmán blogja

Ünnep van, készülődj.
Helyezd az ajándékot a fenyőfa alá,
és nézd meg, hogy TE mit kaptál.
Kívánj barátodnak, szereteteidnek
kellemes ünnepet, és velük
boldogan ünnepelj, ha megteheted.

Karácsonykor ragyogjon a sok dísz,
most mutassa, hogy egy picit jól élsz.
Mutassa, hogy jó most a hangulat,
gyermeknek hozzon a Jézus ajándékot, sokat.

Kellemes ünnepeket.

                                            

                                   Mámorban állva.

                                  Két karrom kitárva.

                                  Ittam, az italokat a Halló bárban.

                                  Jók voltak az italok.

                                  Finomak voltak a leányok.

                                  Mi, akkor másképp néztünk rájuk.

                                  Hukk, hukk, hukk.  

                                 

                                  Érd. 2010. november 30.  

                               

 

 

Furcsa, hogy újból írhatom, hogy itt a jó bor.

A bor, amit Mi is jó ízűen iszogatunk.

Most itt van köztünk.

Ő most a társunk.

Átnéz a szomszéd, arcom pirospozsgás,

most rajtam van a mocorgás.

Táncolnék, és újra táncolnék,

Lábam jár, a bor hatására

Csak táncolnék, valahol táncolnék.

Tán itt, tán ott.

Jó bort valahol százszor is, innék.

Találgatom, hogy találom.

Borvidék aljába vagy a piacon.

Ha találok, kóstolgatom az ízét

zamatát, és szippantom az illatát.

A jó borász, nézi a színét,

kóstolgatja, az ízét, és állapítja évjáratát.

Hej, Barát, hej Barát!

Jöjj, és kóstoljuk, az év borát.

Dicsérjük azt a tőkét, amiből a bor jött főként,

hogy itt van most az asztalunkon

Hej Barát! Hej Barát!

Jöjj, igyuk, és dicséjük az év borát.

 

 

 Mi történt Kata? – kérdi a barát, Zola.

Láttam a varjút, ahogyan töri a diót, az oszlopon.

Jár a csőr, jár.

Diót a lába között, fogja, diót kopogtatja.

Csak jár a csőr, jár.

Hiszi, hogy a diónak roppan a héja,

S majd ő is ropogtatja,

Mint a szomszéd oszlopon a másik kolléga.

Átsandít a másik oszlopra,

Ott a másik varjú a diót lassan majszolja.

Ő már boldog, hogy a csőrét használhatta.

Varjunk hol vidám, hol szomorú,

Itt van a rossz idő, jő a hó, és a fagy.

Varjú kománk lába időként oda fagy.

Ám épp arra száll a gólya.

Csőrén utazik a béka.

Zupp, a tóba zuhant a béka.

Magason száll a Héja.

Látja, hogy mily finom lakoma.

Amott a varjú, és a gólya, így csodás lakoma. 

Rosszul lát a Héja, csapódik a villanyoszlopra.

A varjú, csak az oszlopon áll, és a csőr, csak jár.

Varjú diója, fa.

Ha a varjú tudta volna, akkor a másik diót ropogtatja.

Hát így történt, mondta Kata.

 

Hogy jössz hozzám, azt már vártam.

Sokat voltál most nálam.                                

Pár sorban Rád gondolok,

És azon vagyok, hogy légy boldog.

Ha nagyon akarod,

Akkor mostan feléd hajlok.

                            Liunggal, picit még szóba vagyok.

                           Néked viszont csak jót,mondok.

 Csak a jóra összpontosítok,

Hogy néz, a jobb jövő fölé,

S ott látod, a szivárvány színét,

És nézd, a táj szép őszi színét.

Ha valaki oda rakja a könyvét,

Hogy olvasd, és lásd

A könyv címét

„Ópium és ököl.”

                                   Mi már, mind kiolvastuk!

Sőt az Indiai gyűrt ruhát

Ki, is vasaltuk.

Kár volt.

Sima volt, és formát adott

A hippi korszaknak, és a pásztor

Nadrág, no a hosszú haj volt a kor dívatja.

No, és a hosszú szárú bőr csizma.

Ami, a lábadon jól mutatott.

Ha, a lábadon még csillogott,

Várlak, hogy jöjj hozzám,

Ha már itt vagy,

Csókomra, csókkal válaszoljál.

Várlak, hogy jöjj.

 

Érd. 2010. november 14.