Kálmán blogja

Életmód
verselo•  2015. május 15. 21:18

Betegség?


Történetet az utcán hallottam. Ehhez hozzá kell tennem, hogy tavasz utolsó napjait töltötte. Hamarosan jön a várva várt Nyár. Ne fokozzam az izgalmakat, elmesélem az esetett, azaz a hallottakat.

Apuka, kisfiával sétálgat. Apa, fogja gyermeke, apró kezét. A kis kéz elveszik a nagy tenyérben. Figyelem őket. Észrevettem, hogy a gyermeken apró piros pöttyök vannak. Gyermek elkezd vakarózni.

-       Mondtam, hogy NE vakard, mert akkor nagyon sok lesz belőle a pici testeden.

-       De, viszket!

-       Értem, még egy picit légy türelmes, és a doktor néni megvizsgál Téged.

-       Ezek milyen pöttyök?

-       Anya, azt mondta, hogy bárányhimlő.

Kisfiú megértette, amit Apukája mondott, nem vakaródzott tovább.

Közben elered az eső. Pár csepp, pöttyöket hagy a szürke aszfalton. Kisfiú megáll, lehajol, összeteszi kis kezeit, és nézi a cseppeket.

-       Mit csinálsz, fiam?

-       Nézem a foltokat, mert beteg az út.

-       Mi van?

-       Beteg az út  - feleli a kisfiú -, mert pöttyös. El kell vinni a doktor nénihez, hogy megvizsgálja.

Apa, felemeli fiát, átöleli, és sietve távoznak az egyre jobban eredő eső elől. De, még hallottam az Apa hangját.    

Most viszlek Téged, hogy megvizsgáljanak.

Végül is az aszfalt is lehet beteg időnként!


György – Villa. 2015-05-15.

verselo•  2012. február 5. 12:37

Letörték.

Szárnyamat letörték.

Most már nem repülhetek.

Fellegeket, így áttörni nem lehet.

Pedig.

Szállni akarok, fellegek fölé.

Ha szállhatok boldog, vagyok.

Várok egy kicsit, hogy új szelet kapjak, amely felrepít.

Szállni akarok.

Elvinni annak hírét, hogy újra boldog vagyok,

de ha szárnyamat letörik!

Szállni többé soha nem fogok.

 

 

Buda-Tétény. Február 5.

verselo•  2011. június 11. 21:50

Beton falak.

Beton falak, csak beton falak.

Minden honnét a szavak áthallatszanak.

E szörnyű beton falak.

Hol alacsonyak, hol magasak.

E szörnyű beton falak.

Komor, minden szürke,

semmi szín, csak a szürke.

Lehangoló, csupasz falak.

E szörnyű beton falak.


Szeretjük időnként őket,

menedéket adnak sok embernek,

de itt, is van köztük élet,

mert ebben is laknak emberek.

Komor sötét falak.

E szörnyű beton falak.

Kevés helyen sok ember van,

ott bent életük időnkét gondtalan.

Ők, most bent élnek,

de néha ha tűz üt ki félnek.

Nekik más lehetőségük,

hogy elmenjenek onnét nincsenek.


Szürke falak, e beton falak.

Még mindig állnak.

E szörnyű beton falak.

verselo•  2011. január 31. 19:04

Csodás esték.

Csodás esték,
kellemes fülbe mászó melódiák,
szép képek,
és mesebeli lények.
Csak hinni kell bennük,
és szépek lesznek az éjszakák.

verselo•  2010. december 3. 13:56

Változó Világ.

 

Nem tudom, hogy mi lesz velem.
Nem tudom, hogy itt lesz-e még a Kedvesem,
mert nincs munkám se kenyerem,
se pénzem
Koldus vagyok, s amit kapok!

Emberek lenéző nézése a táblám szövegére.

Táblám:

"Segítsetek Emberek családom, éhezik,
ki segít, az úgy érzem, hogy él, és létezik."


Néha, elolvassák,
köpködnek,
gúnyos mosollyal odébb állnak,

de senki sem segít,egy valaha jó húzó

munkásnak.


Mégis!

Egy pár forint vagy euró, lehajolok,
hogy fölvegyem, s jön egy srác.
és rám ordít!
Hé öreg! Ez kell nekem,
és elvitte minden pénzem.

Hát így segíttek az Emberek.