Kálmán blogja

Gyász
verselo•  2014. március 31. 21:11

Csak testben mentél el

Elmentél, Hozzá mentél.
Nem hívott, de elmentél.

Még maradhattál volna, hisz fiatalon hagytál itt Minket

Dávid, szellemed bennük él.

Nyugodtságodat, türelmedet köszönjük, hitet és erőt adtál Nekünk, mert Ember voltál az emberek között.

Nem régóta ismertelek, de igaz barátra leltem benned.

Köszönöm Neked.

Tudásod felülmúlta a mienkét, hisz teológiát tanultál.

Valami megtört benned, s Minket itt hagytál.

Jó helyre mentél, ott vagy mellette.

Nem hívott, de mégis szeretettel beenged Téged, mert Jó Ember voltál.

Dávid, csak testben mentél el, de lelked bennünk él tovább, hisz Igaz Barát, és Jó Ember voltál.


Nyugodj, fent Békében!


(Dávid Barátom emlékére)

verselo•  2012. március 29. 21:09

Nem feledlek.

Szomszádomnak, Péter barátomnak. Tegnap előtt elhunyt Édesanyja emlékére.


Nem feledlek, hisz bennem élsz.

Méhedből bújtam ki.

Csecsdből szoptam az éltető tejet. 

Szoknyád mellet nőttem fel.

Gyermekből, felnőtté neveltél.

        Sós verejtékedet ittam sokáig,

ami édes volt, mert a Tied volt.

Anyám.

Véredet viszem tovább.

Adom át, hogy unokáidban éljen.

Anyám, soha nem feledlek,

mert mindig a szívemben vagy,

hisz bennem élsz. 


 

verselo•  2011. június 21. 18:09

Köszönettel tartozom


     - Anyám emlékére -

 

Megszültél, s felneveltél,

óvtál, mint egy sas szánnyidat

szétnyitottad, ha bántottak.

Óvtál, és vigyáztál rám.

Köszönöm.

 

Engedted, hogy „hippi” legyek,

sokáig mellettem álltál,

kezem elengedted,

utamat az életben végig nézted.

Éreztem óvó szárnyaidat.

 

Most ott fent Atyámmal találkozhatsz,

együtt „élhettek” a felhők tetején.

Keresd meg, és éljetek!

Hagyd Őt pecázni, az élet tengerén.

Vigyázzatok egymásra.

 

Anyám voltál,

felneveltél,

gyermekből, emberré tettél.

Köszönöm. 

 

verselo•  2011. május 22. 11:37

Kőbe zárt fájdalom

Kőbe zárt fájdalom,

Amit olvasok itt a tűző Napon.

Csupa nevek, fiatalok, és idősek.

Ők már sajnos nem élnek.

Szenvedésüket, életüket adták,

Hogy Mi, szabadon élhetünk.

Nézem a betűket,

Némelyik kopott, némelyik még épek.

Nem egyformán verte az idő itt, is Őket.

Csak, olvasom, de sokan vannak.

Keresek egy nevet, lassan olvasom.

 

Kőbe zárt fájdalom.

E nevet meglelem.

E név előtt lehajtom fejem.

Csendbe maradok, és Rá emlékezem.

Nagyapám, itt, és mindörökké Rád emlékezem.

 

Budatétény. 2011. május 21.

verselo•  2011. április 27. 21:32

Nekem is fáj.

Nekem is fáj, hogy nem láthatom kedves mosolyát.

Nem hallom, csilingelő suttogó hangját.

Nem hallom dicsérő szavát.

Nem láthatom, szeretetteljes nézését.

Nem érezhetem, hol hideg, hol meleg, finom, selymes kezét.

Már nem láthatom köztünk, az élettől meggyötört testét.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom