Láttam a varjút.

 Mi történt Kata? – kérdi a barát, Zola.

Láttam a varjút, ahogyan töri a diót, az oszlopon.

Jár a csőr, jár.

Diót a lába között, fogja, diót kopogtatja.

Csak jár a csőr, jár.

Hiszi, hogy a diónak roppan a héja,

S majd ő is ropogtatja,

Mint a szomszéd oszlopon a másik kolléga.

Átsandít a másik oszlopra,

Ott a másik varjú a diót lassan majszolja.

Ő már boldog, hogy a csőrét használhatta.

Varjunk hol vidám, hol szomorú,

Itt van a rossz idő, jő a hó, és a fagy.

Varjú kománk lába időként oda fagy.

Ám épp arra száll a gólya.

Csőrén utazik a béka.

Zupp, a tóba zuhant a béka.

Magason száll a Héja.

Látja, hogy mily finom lakoma.

Amott a varjú, és a gólya, így csodás lakoma. 

Rosszul lát a Héja, csapódik a villanyoszlopra.

A varjú, csak az oszlopon áll, és a csőr, csak jár.

Varjú diója, fa.

Ha a varjú tudta volna, akkor a másik diót ropogtatja.

Hát így történt, mondta Kata.