Kálmán blogja

Harmadik felvonás.

Függönyt felhúzzák, nézők, már kíváncsian várják a folytatást.

Színpadon, megjelenik egy jól öltözött Úr, és e szavakat mondja a

Mivel lakásuk ¾ része kiégett, így az Önkormányzat képviselője, megkéri Feriéket, hogy másnap fáradjanak be, hozzájuk.

Irodában:

Jó napot kívánok, Nagy Béla vagyok, és szeretnék Önöknek segíteni. Remélem, hogy elfogadjál, amilt ajánlunk.

– Mi, is! Szólalt meg Feri.

– Tehát, Pest megyében van egy most épülő Lakótelep, amelyben kapnának 3 szobás összkomfortos házat. Egy kis telekkel együtt.

– Ez, jó hangzik, de mi az ára.

– Uram, ne vicceljen!

– Csak azt ne mondja, hogy ingyen megkapjuk a 3 szobás lakást, az 1 1/2-ért szoba összkomfortér cseréjében. Ha, ez így lenne, 

akkor ez nem Magyarország lenne.

– Feri, fogd a szád! – szólalt Vera.

– Na, jó, Ön átlát a szitán, csak annyi, hogy vagyontárgyban, vagy készpénzben lenni kell 2 millió Ft összegnek.

– Hm. Elgondolkodtató.

Feri, és Vera összenéz, (egymás gondolatában olvasnak) végül Vera mondja ki, hogy Rendben elfogadjuk.

– Feltételek?

– Tájékoztatom Önöket, tehát itt a cím, befizetnek 2 milliót, és vállalnak legalább két gyermeket 5 éven belül, ezen kívül kapnak 15

millió Ft, amit, ha meg vannak a gyermekek nem kell visszafizetni, de ha nincs, akkor ennek a 80% -t kell visszafizetni. Ja, még meg 

sem kérdeztem, hogy van állásuk?

– Persze. – feleli Feri.

– Mert ez is az egyik feltétel.

– Oké, itt vannak a papírok, és olvassák át, majd írják alá, hogy elfogadták a szerződést.

Mivel nincs lakásuk, s nem akartak társbérlők lenni, egymásra néztek, aláírták a szerződést.

Megmozdult a forgó színpad, és már az új helyt mutatja.

– Te, Feri ez lenne az?

 

Feri, megnézi a helyrajzi számot, és a kifüggesztett ház számot a papíron.

– Igen, helyben vagyunk.

– Ez, nem egy főnyeremény, nem erre vágytam, hisz itt egy félkész ház van. Igaz, hogy egy szoba, a fürdőszoba, konyha lakra 

készen áll, de a többi? Mivel fogunk fűteni? Ja, látom, hogy a gáz csonk itt van, az jó. Feri, ebbe belenyúltunk!

– Bele, Verám alaposan.

Vera tovább nézi a lakást, jó, villany van, radiátorok felszerelve, Gázkazán a helyén, csak be kell köttetni, ablakok rendbe vannak, 

padlásfeljáró, rendbe van, úgy minden rendbe. Nyugtázta Vera.

Leül egy otthagyott székre. Kezét feje közé fogja, s halkan ezt mondja: Mi lesz velünk, előröl kell mindent kezdeni.

Megszólal Feri zsebébe a telefon.

– Tessék!

– Jó, napot, az Önkormányzattól hívom, elfelejtettem oda adni a Bútor utalványukat, ami természetesen nem kell visszafizetni, ez a 

Mi ajándékunk Önöknek. Kérem, ha erre járnak ugorjanak be hozzám, és átadom.

– Köszönjük, persze bemegyünk érte.

Alig, hogy letette a telefont, külföldi hívás jelent meg a készüléken.

– Vera, – kiabál Feri, itt egy külföldi szám, mit tegyek?

– Fel ne vedd, az Istenért, s ha, Valaki megtalált?

– Igen, de, lehet, hogy…

– Ne, felejtsd el.

Sikerült az Internetet életbe léptetni. Feri, azonnal bekapcsolta, és rá állt a rendszerre. Bekapcsolja a Skypot.

– Vera, itt vannak, igen, Ők azok Kínából, Oszkár, és neje Írén.

– Szia, mi van Veletek? Már intéztem az állást jövő hónapban jöhettek. Minden rendbe lesz addig.

– Nem tudom. Feri elmeséli, hogy mi történt Velük, és mibe fogtak belel.

– Ti, bolondok vagyok? Itt, pár nap alatt megváltoztunk, és elmondhatom, hogy jobban élünk, megbecsülnek, elismerik a munkánkat. 

Tényleg, javaslatainkat elfogadják. Hagyjatok ott mindent, gyertek ki! Mindent elintézünk, könnyebb lesz visszafizetni, mindent.

– Szia, később itt visszahívlak!

– Oké, de figyelembe az időeltolódást.

– Rendben.

Egymásra néztek, s Ferinek egyik Barátja írása eszébe jutott. Fel áll, és elszavalja a verset.

M A G Y A R VAGYOK!

Magyar vagyok, magyarnak születtem
e Földön élek, és e HAZÁT szeretem,

s nem engedem, hogy Hazámat mások bántsák,

és értékeiket elherdálják.

Magyar vagyok, és magyarnak születtem
e Földön élek, és e Hazát szeretem.

Hazámért mindent megteszek,
higgyenek nekem Emberek!

Már megint építsük újjá az Országot!
Megint váltsuk meg a Világot
Hiszed, hogy lesz jobb Életünk, de mitől?
Hisz, semmink nincsen,
mert a külhoné itt minden.
Ők akar Minket útba igazítani,
mert azt hiszi, hogy lehet Minket evvel izgatni!

Hát nem!

Hazámat nem engedem, mert
Magyar vagyok, és Magyarnak születtem.

E, Földön semmim nincsen.

Csak e Szent Ország!

Hazám!

Magyarország!

E, Szent föld, amiért élni érdemes,

mert lehet, hogy szegény vagy.

De, Boldog lehetsz, mert MAGYAR vagy!

Érd. 2010. 04. 12.

Mikor elszavalta a verset, meghajolt.

Nézőtéren vastapssal jutalmazzák.

Kis, szünet után folytatják az előadást.

– Feri, büszke vagyok rád, hogy így gondolkodsz. Tudod, mikor szüleimnek volt lehetőség kimenni, 1985-ben, Ők, is így 

gondolkodtak, ahogy Te. Legyenek, Oszkárék kint, éljenek is jobban, de soha nem cserélnék velük. Nem tudnák, mindig haza 

vágynák. Tudom, hogy itthon se könnyű az élet, de mégis kicsivel jobb.

– Nem baj Verám, itthon vagyunk. Itt, küzdenünk kell, hogy megélj, sok munkával, kitartással jár, de egyszer nekünk is jobb lesz. 

Reménykedjünk ebben.

Függöny ledördül.

Hallatszik a nézőtérről a taps.

Színezek a egyesével a függöny elé jönnek, s meghajolnak.

Ismert színészeknek hosszan tartó taps a jutalmuk.

Nézők, lassan egyenként elhagyják a nézőteret.

Érd. 2018-11-29.

Mergjegyzés Történet kitalált, ha Valaki a nevére ismer, az a véltlen műve.

Második felvonás.

Függöny felmegy.

Színpadról hűvös szellő áramlik a színpadra. (nézők is érzik)

Épp, Vera készíti a vacsorát.

Nyílik az ajtó, Feri lép be. (nézőközönség vastapssal fogadja)

Feri meghajol, de halkan súgja a nézőknek, és Verára mutat: Neki is, jár.

Egy fiatal feláll, és hangosan mondja: Éljen, Vera. Taps.

Vera meghajol vette a jelzés, fél szemmel a fialtra tekint, felismerte, s mosolyog.

Feri leül az asztalhoz.

– Mit főztél, vacsorára?

– most csinálom, mindjárt készen lesz.

– Rendben, addig kiolvasom az újságot.

– Vera, szól a telefon, felvennéd, én nem érek rá.

– Persze, Szíven azonnal.

Színpadon, Feri újságot olvas, Vera telefonál.

– Halló, Ti vagytok? Mi újság, mi van Veletek ott? ….. Itthon hagyjuk, tök unalmas, hajtsák a népet, sokat dolgozunk, de miért, azt még nem

tudja senki. Nevetés. Legyetek, Ti, is jók, Viszlát!

– Ki volt?

– Sanyiék, Nyírségből.

– Ja, nem érdekes, ők bolondok.

– Miért mondasz ilyet, rokonaid.

– Sajnos tudom, és szomorú vagyok, mert rokonaim.

– Becsuknád az ablakod, Feri, mert hideg jön be.

– Olvasok.

– Látom, de én se, vagyok rabszolgád, nem.

– Jó, ne hőbörögj, becsukom.

– De, jó mikor legurulunk és megrakják a kocsi hátulját fél disznóval, pálinkával, és a többi finomsággal a „szegény Pestieknek, a Kedves

rokonnak”, nem kedves Feri!

– Jó, jó, de akkor is, nem kedvelem Sanyiékat, bunkók, és ennyi.

– Rendben nem megyünk le hozzájuk, és ennyi.

– Akkor hogy lesz nekünk „finomságaink”?

– Kedves, Feri többet dolgozol, és megvesszük.

Közben Feri becsukja az ablakot, és Vera tálal.

Vacsoráznak.

– Tudod, Feri, abba az rossz időkben, mikor olyan siralmas volt az élet, lemenetünk nem gyűlöltünk egymást, vidámak voltunk, nem csak

itthon, hanem a munkahelyen is, kurva szar világ volt. De, ma nem tudok úgy elmenni sehova sem, hogy ne halljam, hogy szidják, és

veszekednek egymással, ma hirtelen felmegy a „ pumpa” mindenkinél, ma, már az a jó, hogy egymással szembekerülnek az Emberek,

uszítják egymást.

Szegény Édesanyám azt mesélte, hogy ilyen volt a z „Átkos” előtt is, nem az jutott pozícióba, akinek tehetsége volt, hanem más.

Feri, közben kanalazza a levest.

– Egyél már, mert kihűl.

– Jó, csak befejezem.

- Verám, tudom, hogy mi van kint, és látom. Nem beszélgetek úgy senkivel sem, mert nem tudom, hogy Ki milyen ember, ránézel mosolyog,

s közben…. Nem folyok bele, inkább rá hagyom.

De, amit mondtál ezek kemény szavak, vigyázzál, mert mindenki, mindenkit figyel. Oké, megértettem, igyekszek, és elnézem Sanyiék

dolgait. Jó, pofát vágok hozzájuk. Rendben. Nem bántom Őket, tudom, hogy milyen helyzetben vannak, és mit élnek át ott, lent.

– Köszönöm, Feri.

Megvacsoráztak.

Színpad elsötétül, halvány kék fény jelzi az éjszakát. Házaspár, lefeküdni készül lassan levetik ruhájukat. Nézőtérről, halk szisszenés jelzi,

hogy most izgalmas rész következik.

De, annyira trükkös módod alkalmaztak a díszlettervezők, hogy alig látszik valami.

Megpróbálnak aludni.

Fények kialudnak,

– Hallod?

– Mit.

– Szirénák, egyre erősebbek, vajon mit lehet, lehet, hogy itt van a közelben az esemény.

Kopognak az ajtón.

Kiabálás hallatszik, jajgatás.

Feri, felveszi köntöst, ajtóhoz megy. Kinyitja.

- Jöjjön, ég az alsó lakás, gyorsan ki kell menekülni. Van, még bent valaki?

- Igen, a Feleségem, gyorsan keltse fel, és jöjjenek.

Enyhe, éget szag, és fa ropogás hallatszik a színpadon.

- Verám, Verám, keljél, itt a köntös vedd fel, és menjünk.

- Mi történt?

- Vedd fel a köntöst, mert a tűzoltó vár az ajtóban minket, elmesélem, gyere.

Nézőtéren döbbenet.

Sikeresen kimenekültek.

- Ezt, megúsztuk, Feri. Szerencsével.

- Igen, Kedvesem.

Függöny ledördül, színészek kijönnek a függöny elé, nézők tapssal köszönik meg a felvonást.

Érd. 2018-11-26

 

 

Első felvonás.

Függönyt felhúzzák!

Ferenc lassan közlekedik, csúzos az út, lefelé. Mikor kilépet az utcára, észrevette, hogy a munkahelyén felejtette a pénzt, amit kapott.

Vissza ment. Kapuban lévő munkatársa, mondta neki, délutános vagy?

– Á, a fenét, csak a szekrényembe felejtettem a fizut.

– Ja!

Elváltak.

Miután Feri, zsebébe tette a pénzt, leért a kapuhoz, elköszönt, az idős portás bácsitól, jó éjt kívánt, és elindult a buszmegálló felé.

Hamarosan jött is busz.

Végállomásnál leszállt, és otthona felé vette az irányt.

Csöngettek.

– Ki az! – szólalt meg egy hang az ajtó mögött. -

( mivel olyan helyen laktak, ahol sok rossz arcú ember járkál, így idegennek nem szívesen nyitnak ajtót.)

– Ki az!

– Csak, én szerelmem, nyiss ajtót kérlek, mert tele van a kezem.

Vera, ajtót nyit.

– Hol a kulcsod, te idióta, mondtam, hogy vidd magaddal, s ha ne lennék itthon, hogy jönnél be?

– Beengednél?

– Gyere, ha már itt vagy.

– Bevásároltál?

– Igen, miért baj?

– Baj, nem itt kezdődik.

– Merre jártál ilyen sokáig? Kocsmáztál?

– Vera! Állítsd le magad, mert…

– Mert, mi lesz, megversz, mint múltkor, mikor ittasan jöttél haza, vagy…

– Nem, megbántam, nem akartam, de akkor elborult az agyam.

– Miért?

– Képzeld, bent a meló helyen azt mondták, hogy lehet túlórázni, ha akarunk, naponta, de a Vezetőség tervezi a szombati munka napot is.

(Feri, munkahelye külföldi érdekeltségű) Szakszervezetünk tiltakozik, de eddig nem sok eredménnyel. De, ha nem fogadjuk el, elbocsájtás, ez

olyan, mint a kapu nyitás, egyszer kinyitják, majd bezárják. Bosszantó!

– Kérlek nyugodj meg, majd megoldjuk valahogy.

– Tudom, Vera, de, akkor is…

– Drágám, ezen ne hergeld fel magad, örülj, hogy ma még dolgozhatsz, nézd meg Julcsiékat. Mind a ketten nem dolgoznak, pedig Jenő,

okleveles tervező mérnők, Júlia, pedig gyógy- pedagógus, s nincs munkájuk. Megtakarított pénzüket élik fel. Meddig?

– Csöngettek.

– Ki az!

– Mink vagyunk!

– Pillanat, mindjárt megyek.

– Meghívtad Őket?

– Igen, de elfelejtettem mondani.

– Semmi gond.

Vera, kinyitja az ajtó, és beengedi barátjukat.

– Épp rólatok volt szó. Foglaljatok helyet, tölthetek valamit?

– Tölts mindenkinek.

– Mit beszélgettetek rólunk?

Feri, lehajtja fejét, sóhajt egyet felnéz, és elmondja, hogy Ők hogyan kerültek szóba.

– Semmi baj, Tényleg nincs semmi baj, azért fogadtuk el a meghívást, hogy köszönjünk Tőletek.

– Ezt, hogy értsük?

– Kedves, Barátaim, ma találkoztunk utoljára itt Veletek. Holnap reggel indul a repülőgép Kínába, és ott fogunk élni, lakni.

– Tényleg elmentek?

– Bizony, tényleg, kaptunk állást, le kérdeztek elfogadták, jóváhagyták, és kint biztosítanak nekünk munkaelehetőséget.

– Mi, meg itthon vagyunk, és…, nem mondom tovább, mert…

– Feri, kérlek, ne most! – szólalt meg Vera.

– Miért mi történt?

– Ottó, Barátom, nem akarlak untatni, a dolgainkkal.

– Nem untatsz, meséld el, ha tudok segítek!

Feri elmeséli, történetét, pihen egy kicsit, majd folytatja Veráéval.

– Ki megyünk, és nézünk Nektek állást, jó!

– De!

– Semmi de, segítünk, Te, jó autószerelő technikus vagy, Vera, pedig gyógy-pedagógus, ilyen embereknek, mint Ti vagytok sikerük lesz. Hidd

el! Segítünk! Rendben?

– Oké, köszönjük.

– Erre iszunk!

Egészségünkre!

Kiürítették poharukat, majd egy kicsit beszélgettek, Ottóék távoztak.

Vera, és Feri hosszan néz maguk elé, nem tudják felfogni, hogy Barátaik itt hagyják Őket.

- Legalább, Ők szerencsések, de Mi!

- Nyugi, Vera, megoldjuk, mint mindent!

Függöny legördül, nézőtéren fergeteges taps, éljenzés.

Színészek a függöny elé jönnek, meghajolnak, jól esik nekik a hosszan tartó taps.

 

Érd. 2018-11-23

 

Egy igaz történetet, amit az írnok jegyezte le, Krisztus Urunk 1001. évében február havának l8. napján.

Ebben az időszakban I Péter király uralkodott.

Először tartotta a palotájában, a Vármegyék fogadó napját.

Palota dísztermét a szolgák és a hű alattvalói súrolták,

csinosították, mindenről leszedték a pókhálót,

függönyöket kicserélték, padlót alaposan fel suvikszolták.

Nagy ünnep volt a palotában.

Délután az udvarnépe elfoglalta a helyét, a terem két oldalán.

Az udvari bolond középen a lantos zenéjére, táncot járt.

Nyílik az ajtó, és belépett a Bíboros,

A Várkapitány, a Hűbéresek, az Írnok,

és az „ÚJ KIRÁLY”!

Főudvarnok belép,

fennhangon bejelenti Herbácia, Felső-patrica,

Polinézia, és Diósgyőr Királyát, I Pétert,

és a Királynét Aba Sámuel leányát, Patríciát.

A királyi pár belép a terembe.

Mindenki meghajol, halk morajlással köszönti a királyi párt.

Ki az első? – kérdi a Király.

A kézműves – feleli az udvarnok.

Hozzák elibém.

Bevonszolják kézművest, a Király elé, láncra verve.

Mi a bűne?

Aranyra festette a fenyődobozt, közben itta, a nemes bórt.

Aranyra, kacag a bolond.

Hallgass bolond!

Állj fel, és hajolj meg Te hitvány, Királyod előtt!

Hisz néked adok bort, búzát, békességet.

Cserébe kérek Tőled hűséget, és még ezek után,

Te merészeled aranyra festeni a fenyő tobozát,

Elinni a Királyod, nemes bórát

– Királyom, kegyes királyom!

Térden a láncra vert kézműves a palást felé nyúl.

Te hitvány!

Még lemered tépni Királyod palástját.

Mit képzelsz!

Király int, börtönbe vele.

Elhurcolták a kézművest.

Az udvarnépe csodálkozik, ezért!

Hisz csak jó akart a királyának.

 

A következőt -intett az udvarnok, az ajtón állóknak.

Behoznak egy katonát.

Az udvari nép mikor meglátja a katonát, meghökkent.

Őt miért? Halk szó hangzik a tömegben.

Udvarnok szól:

Fenség a katona, kérdőre von, hogy hol van királynak hada!

Ki védi meg Királyát?

Aki itt van, az se tudja,

Hol van az, a szolga ki lába előtt,

mint bolond meghajolva tűri minden gaz szavát.

Mi csoda!

A hű zsoldosom ezt merészeli!

Szembe szállsz velem!

 

Üvölt a Király.

LÁZADÓ!

LÁZADÓ!

Ismét üvölt a király,

de rá már, senki nem hallgat.

Teremből még pár Hűbérese,

Azt suttogja halkan,

Félre húzottan, hogy

Éljen a Király!

A király előtt lévő katona újra hallatja

Hangosabban a szavát, ki népét a pusztulásba hajtja.

Ő, a Király!

Hol van az igazság?

Hol van, az új KIRÁLY!

A várkapitány, és a betóduló katonák így kiáltanak.

LÁNCOT a KIRÁLY, NYAKÁRA!

Láncot a nyakára,

de örök lakattal lezárva.

Ki népét élni nem hagyja, zárkába vele!

Zárkába vele -harsogja az udvari nép!

Had, tudja meg ö is milyen,

ha szíve láncok közt, zárva

sínyli meg örökre,

hallgathat kínjának minden szavára.

Éljen az igazság!

Vesszen a király!

Vesszen a király!

Ablakokat már kinyitották, és a nép is így kiállt:

Vesszen a Király!

Vesszen a Király!

Bíboros int,

A nép elhallgat.

Csend honol a palotában, és környékén,

és e szavakat mondja, hangosan:

Egy nemzet születik most újjá.

Tiszta, s igaz király kerül uralomra.

Ki népének igaz, szent utat megmutatja,

népét éhen halni, sosem hagyja.

Az, ég is megnyugszik lassan, elmúlt a vihar.

I Pétert, foglárok kísérik a börtöne felé.

Gonosz király néz, mert börtöne egy katlan.

Pokolnak bugyrában, ég el lassan,

s válik hamuvá csendben s halkan.

A nép őrjöng, és követeli az új Királyt.

Teremből előlép egy termetes alak, és int.

Nem recsegnek, a kin falak.

Köszöntöm a népet, és kirántja a kardját.

A Bíboros bemegy a terembe, és előhozza a koronát.

Bíboros emígy szól!

Az új KIRÁLY!

Itt az ÚJ Király!

Aba Sámuel a KIRÁLY!

Éljen, az új KIRÁLY!

Éljen, a Bölcs, és Igazságos KIRÁLY!

A nép hangos ujjongással, köszönti a KIRÁLYT.

Aba Sámuel fél térdre ereszkedik,

Meghajolt a Bíboros előtt,

Majd fejét felemeli, és ráhelyezik a koronát.

A nép őrjöng, és ünnepli a királyát.

Hátulról vágtat, egy lovas sereg,

És hullnak a fejek,

A testről, esnek le a fejek,

Így fogadja el az

ÚJ KIRÁLY A, NÉPET!

A teremben, lehajtott fejjel, az udvari nép.

Halkan dicső hiti az Új Királyt.

Éljen a Király!

Éljen a Király!

Hát ezt tudtam az írnok tollából ki csalogatni.

Érd.